Rádium

Könyv: Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve. Tulajdonképpen jellegzetes impulzus-vásárlás volt, pont úgy, ahogy a marketingesek leírják. A borítója miatt vettem meg: festmény, rajta ájultan hátrahanyatló, kibomlott ingű nő, a keze görcsben. Öltönyös férfi tartja a válla alatt, de neki csak a szakálla látszik. Később a hálón megtaláltam a teljes festményt is, mert ezt itt a borítón csak részlet; jól megválasztott részlet, mert maga a teljes kép nem éppen élvonalbeli.

A címben szereplő Blanche Wittman furcsa sorsú nő, a borítókép őt ábrázolja, valódi vagy színlelt transzban, előtte, ha megnézzük a teljes képet, az orvosa, Jean Marti Charcot áll, éppen demonstrál valamit a közönségének. Charcot egy párizsi intézmény vezetője volt, ami sajátos kombinációja volt egy kórháznak, egy menhelynek, egy elmegyógyintézetnek és egy börtönnek. Olyan emberek tűntek fel ott, mint például Sigmund Freud az orvosok, és Jane Avril az ápoltak közözött.

A másik címszereplő, Marie pedig nem más, mint Marie Curie, a nő, aki kétszer is megkapta a Nobel-díjat. Blanche életének utolsó éveiben az ő asszisztense, társalkodónője, bizalmas barátnője volt.

Blanche naplót vezet, Enquist ennek alapján építi fel a történetet, többnyire ragaszkodva a valóság tényeihez. A könyvet az első húsz oldal után majdnem letettem, én ugyanis nem szeretem az időben ide-oda ugráló történeteket, pláne ha ez az ugrálás olyan szapora, mint ebben a műben. De aztán mégsem tettem le, a kezdeti zavar után húzni kezdett a történet, valahogy összeállt az egész. Mindenki dolgozik, teszi a dolgát, vagyis keres valamit: rádiumot a szurokércben, gyógyírt az elmebajra. Amit aztán megtalálnak, az a szerelem. Blanche az orvosába, Charcotba szerelmes, Marie Paul Langevinbe, a kor egy másik híres tudósába. Mindkét szerelem reménytelen, de mindkettő felfénylik néhány pillanatra, mint a szutykos ércből kivont rádium.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.