RHIO

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk: az egészségügy működésén sokat segíthet az informatika. Sok folyamat van, ami elektronizálható, automatizálható, számítógépre vihető. Rengeteg adat keletkezik, amit minden bizonnyal jó lenne elektronikusan tárolni, feldolgozni, megosztani, továbbítani. Nem meglepő tehát, hogy a világban sokféle informatikai projekt indul az egészségügyi szektorban, ami, mint tudjuk, egyre fontosabb lesz, hiszen a tudomány fejlődik, a népesség öregszik, újfajta betegségek törnek ránk és sok régit sem tudtunk még legyőzni; mindeközben a rendelkezésre álló pénz mennyisége korlátozott, a kórházak, az orvosok kapacitása véges: takarékoskodni kellene, ésszerűen gazdálkodni, gyorsan, hatékonyan tevékenykedni.

De hogy lehetne még több informatikát vinni az egészségügybe? Az angolok válasza: hatalmas, központosítva vezérelt állami projektet kell indítani. Ebben a blogban már írtam néhány bejegyzést a tapasztalatokról.

Az amerikaiak másképp próbálkoznak: decentralizált kezdeményezésekkel, vállalkozásszerűen működő szervezetekkel. A minap találtam egy elemzést az eredményekkel kapcsolatban. Egyik szerzője maga Andrew P. (Enterprise 2.0) McAfee, a Harvard professzora. A regionális egészségügyi információs szervezeteket (Regional Health Information Organization, röviden RHIO) vették górcső alá egy kérdőíves-interjús kutatási program keretében. Ezeknek elvileg az lenne a dolga, hogy az egészségügyi szervezetek közötti elektronikus adatáramlást szorgalmazzák, segítsék és támogassák. Az amerikai RHIO decentralizált módon alapított és működtetett független szervezet, aminek össze kellene hoznia az érintetteket, vagyis mindazokat, akik hasznot húzhatnának az egészségügyi adatok elektronikus áramlásából. Sok ilyen érintett van: kórházak, rendelők, vizsgálati laboratóriumok, patikák stb.

Ha az RHIO-k elszaporodnak és működni kezdenek – így szól az elgondolás -, idővel össze lehetne őket kapcsolni, és akkor szépen alulról építkezve létrejöhetne ugyanaz a szervezet, amit a britek oly keservesen próbálnak felülről lefelé kialakítani. A kutatás meglehetősen vegyes eredményeket hozott. Úgy tűnik, hogy ez a decentralizált megoldás sem csodaszer. Az RHIO-k közül jó néhány nem is működik (a vizsgált minta 25%-a), vagy csak nagyon alacsony szinten, takaréklángon üzemel. Tízből négy végez valamilyen tényleges elektronikus adatcserét. 138 szervezetből tizenegy olyan akadt, amelyek már kiterjedtebb ügyfélkörnek dolgoznak, vagyis nagyjából betöltik a hivatásukat.

A politikusok mindenesetre élénk érdeklődést mutatnak irántuk. Jobb egészségügyi szolgáltatások, több informatika – az elképzelés jól hangzik a politikai nyilatkozatokban. Különböző ügynökségek sok pénzt pumpáltak beléjük abban a reményben, hogy idővel önfinanszírozóvá válnak. Ennek azonban egyelőre nem sok jele van. A működő RHIO-k közel fele erősen függ a támogatásoktól. Egyelőre nem sikerült tisztázni, milyen üzleti modell biztosíthatná az önfinanszírozást. Ráadásul a támogatások elősegítik az alapítást és a működés elindítását, de megfigyelhető, hogy azok, akik csak önmagukra számíthatnak, többet tesznek az érintettek bevonása és meggyőzése érdekében, és életképesebb megoldásokkal állnak elő, mint azok, akiket a támogatás elkényelmesít, és leginkább a támogatóra figyelnek.

Mégis, lehet-e RHIO-kat vállalkozásszerűen működtetni? Erre a kérdésre egyelőre nincs világos válasz. A túlélés kétséges. Van néhány sikertörténet is, de ezek aligha győzik meg a kételkedőket.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.