Pókháló

Reggel van. Pár óra múlva előadást tartok a hálózatokról és a hálózatosodásról az Epicor szakmai konferenciáján. Időtartam: 40 perc. Ez azt jelenti, hogy nem lehet mindenről beszélni, válogatni kell. Pár percet a hálózatok és a Web 2.0 erejének szeretnék szánni. Példákra nem lesz idő, ezért álljon itt most egy.

Tegyünk egy kísérletet! Hívjuk be a YouTube-ot és írjuk be a keresőjébe: Dove evolution of beauty campaign. Ha ezt most tesszük meg, vagyis 2007. november 11. reggelén, 129 találatot kapunk. A kis képecskéken láthatjuk, hogy a legtöbb találat ugyanazt a filmet tartalmazza. Egy kissé megszeppent, szélfútta hajú, pattanásos bőrű lányt plakát-szexbombává varázsolnak. Először a sminkesek veszik kezelésbe, majd a fotójának nekiesnek a szoftverzsonglőrök, végül a plakát kikerül az utcára. A legvégén egy mondat arról, hogy a szépségről alkotott fogalmunk eltorzult.

A képecskék mellé írt számokból azt is láthatjuk, hányan nézték meg ezt a filmet itt a YouTube-on, ami, mint tudjuk, már a Google-birodalomhoz tartozik. A sor elején lévőt például közel ötmillióan. Ötmillió néző egyetlen csatornán – ez szép marketinges eredmény, nyilván sokan megirigyelnék.

De hogy jönnek ide a hálózatok, hogy jön ide a Web 2.0? Hát úgy, hogy ügyesen megcsinált vírusmarketing is van itt, a vírus pedig hálózaton terjed. A hálózatot mi alkotjuk. Valaki feltette a filmet a YouTube-ra. Mi megnézzük, kommentáljuk, blogbejegyzésben lehivatkozzuk, elküldjük a címet rokonainknak, barátainknak, és üzletfeleinknek. Felkapunk egy tartalmat, és további tartalmakat csinálunk hozzá – itt a web 2.0. Az egész élni, mozogni kezd, elválik az alkotójától, önálló életet él.

A hálózati hatás akkor robban be, amikor az üzenet olyan embereket ér el, akik sok kapcsolattal rendelkeznek, akikre sokan figyelnek. Olvassunk bele egy kicsit a filmről készült, sokféle helyen megjelenő kommentárokba, véleményekbe. Ami nagyon szembetűnő: a vélemények sokfélék, esetenként szélsőségesek. Csodálatos film, reményt ad mindenkinek, rohanunk a drogériába. Így működik a hazugsággyár, ne vegyétek be, hányingert kaptam tőle. Pro és kontra.

Mit mond erre a marketinges? Az a fontos, hogy terjedjen, hogy beszéljenek róla. Az a jó benne, hogy többértelmű, mert akkor többen érzik magukat eltalálva: plázacicák, aggódó anyukák, gátlásos tinik, gátlástalan tinik, harcos feministák, jogvédők, humoristák, erkölcscsőszök, vallásosak, ateisták stb.

Némi nyomozással kideríthetjük, hogy az egyik hálózati csomópont Danah Boyd volt, akit gyakran szoktam itt idézni, mert érdekes dolgokat ír a társasági hálókról. Saját „hub” szerepéről ő maga is meghökkenve ír a blogjában. A szálakat bogozgatva láthatjuk, hogyan alakul ki a mag körül egy fölöttébb vegyes ökoszisztéma lelkes hívekből, kritikusokból, parodistákból, elemzőkből, éljenzőkből és utálkozókból. Valamennyien bővítik egy kicsit a tartalmat, kimennek az internetre, új csomópontokat és linkeket tesznek hozzá a vírushálóhoz. Azt teszik, amit én is teszek éppen. Teszem a kötelességem, építem a hálót. A háló pedig nő, száll a hír, terjed az üzenet, bizonyos értelemben függetlenül a csatlakozók szándékaitól és akaratától. Nem kívánt következmény, unintended consequence. Ez bizony a figyelem gazdaságtana.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.