Pingvin, pingvin, pingvin!

Január 13-án, egy egyetemi rendezvény kapcsán írtam ide egy bejegyzést arról, lehet e a szabad forrású (open source) szoftverekről közgazdasági tárgyú doktori értekezést írni. Akkor azt mondtam, hogy lehet. Ma pláne azt mondom. Időközben ugyanis a The Yale Law Journal-ban rábukkantam Yochai Benkler cikkére.

Benkler a jog professzora, de ebben az írásban igazából nem jogi kérdéseket feszeget. Az írás címe: Coase’s Penguin, or, Linux and The Nature of the Firm. Ez így talányos, de megfejthető. Ronald Coase a közgazdaságtudomány jeles alakja, aki 1937-ben publikálta The Nature of the Firm című, azóta is sokat idézett cikkét, az intézményi gazdaságtan egyik alapművét. Ő volt az, aki nevet adott a tranzakciós költségeknek, elméletet állított mögéjük, és erről az alapról kifejtette, miért alakulnak ki vállalatok a világban. A vállalatokat források és ágensek együtteseiként definiálta, amelyek vezetési hierarchia révén lépnek egymással interakcióba, ahelyett, hogy piaci alapokon érintkeznének egymással. Hierarchia vagy piac, e kettő közül lehet választani, a választás pedig az egyes megoldásokhoz kapcsolódó költség-haszon viszony függvénye. A költségek és a hasznok időben persze változnak, a nagyságukat például számottevő mértékben befolyásolja az infokommunikációs technológia fejlődése.

Mindez meglehetősen bonyolultan hangzik. Mégis, ha valaki belegondol, milyen dolgokat mérlegelhet egy vállalkozó akkor, amikor arról dönt, milyen tevékenységeket érdemes házon belül csinálni, és miket a piacról megvenni, az egész nagyon praktikus jelleget ölt. Tranzakciós költségek ugyanis Coase előtt is voltak már, a vezetők bizonyára sokat törték rajtuk a fejüket, kalkuláltak velük, vitatkoztak róluk, legfeljebb nem tudták, miként nevezik őket tudományosan.

De mi van azokkal a szerveződésekkel, amelyek egyik skatulyába sem pakolhatók be a kettő közül? Nos, itt totyog be a képbe a címben emlegetett pingvin. A pingvin a Linux jelképe, a Linux pedig a “szabad forrás” mozgalom zászlóshajója. A rajban vannak más hajók is, például az Apache webszerver vagy a Perl programozási nyelv. De mi tulajdonképpen egy “open source” szervezet vagy szerveződés? Hierarchia vagy piac? Kétségtelenül vannak bennük hierarchikus és piaci elemek is, de a lényegük nem ez, hanem amit Yochai Benkler “peer production”-nak, azaz egyenrangúak együttműködésének nevez. Se hierarchia, se piac.

Mit mondana Coase a pingvinről?

Hát itt van a skatulyázás problémája. A “szabad szoftver” projektek nem hierarchikus vagy piaci alapon szerveződnek. A programozók alapvetően nem azért csatlakoznak hozzájuk, mert a vezetőik erre utasítják őket. De azért sem, mert valaki megfelelő árat fizet az erőfeszítéseikért azonal, vagy valamilyen későbbi időpontban. A közreműködők nem a hierarchikus vagy a piaci modellek megszokott jelzéseit követik.

A “peer production” masszív irányzat, masszívabb, mint gondolnánk – állítja Benkler. Tévedés azt hinni, hogy csak valamilyen szoftverfejlesztési jelenségről, közgazdasági anomáliáról van szó. A modell más, igen érdekes és fontos területeken is felbukkan. Érdemes tehát foglalkozni vele. Yochai Benkler, a jogtudomány profeszora ezt teszi, sok tucat oldalon keresztül. A közgazdaságtan alapkérdését firtatja: alkalmas-e arra ez a modell, hogy adott helyzetekben az erőforrások kombinálásában és kihasználásában jobb megoldásnak mutatkozzon, mint a hierarchia vagy a piac? De vannak más kérdések is, mint például a technikai fejlődés szerepe a modell versenyképességének változásában és elterjedésében.

Ha valaki úgy gondolja, erről a modellről ír közgazdasági tárgyú értekezést, azt javaslom, az irodalom feldolgozását Benkler írásával kezdje. Látni fogja, hogy a professzor által képviselt elméleti közgazdaságtani perspektíva sokat segít a jelenség megértésében és elemzésben. de azt is látni fogja, hogy Benkler csak az egyik színt viszi fel a képre, ami ennél minden bizonnyal jóval gazdagabb, színesebb, tarkább. Benkler a matematikai logikára támaszkodik, erősen absztrahál, az “open source” viszont hús-vér jelenség. A cikkből az sem derül ki, beszélt-e egyáltalán a szerző olyan valóságos emberrel, aki valamelyik “peer production” szerveződésnek dolgozik, megkérdezte-e tőle, hogy tulajdonképpen miért is csinálja. Szóval van itt tér a vizsgálódáshoz bőven a közgazdaságtan határvonalain kívül is, vagy ezek a határok nyugodtan tágíthatók, kinek hogyan tetszik.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.