Picard parancsnok teája

Picard parancsnok a végeláthatatlan Star Trek űrsorozat egyik hőse. Mint minden hús vér ember, ő is megszomjazik néha s teát kíván. Azt hihetnénk, ilyenkor bemegy a konyhába, forral egy kis vizet, belelógat egy tasakot, vár egy kicsit, majd a zacskót kiemeli, bepottyant a csészébe két kockacukrot, csurgat hozzá egy kis citromot, és átszellemült arccal belekortyol a nedűbe. De nem, a szomjas Picard parancsnok egy különleges géphez lép, és billentyűkön bepötyögi: „tea, Earl Grey”. És a gép megcsinálja neki a remek, gőzölgő italt. Miből? Atomokból és szubatomi részecskékből rakja össze, egy program segítségével. Elvégre minden ilyen részecskékből áll, csak ügyesen kell őket összeilleszteni. A részecskékkel táplált gép mást is előállít Piacard parancsnoknak, amit csak kíván, illetve amire van neki megfelelő programja.

A Star Trekből nem muszáj mindent elhinni, például maga Piacard parancsnok sem létezik. Neil Gershenfeld viszont nagyon is létezik, olyannyira létezik, hogy ő vezeti az MIT egyik kutatóközpontját. Új könyvében említi meg Piacard parancsnokot, és azt mondja, hogy a jövőben valóban lesznek ilyen gépek, sőt, korai változatai már itt vannak közöttünk.

Nézzük meg, mondja a tudós, mi történt a számítógépekkel. E masinákkal biteket manipulálunk. Valamikor nagyon nagyok és nehezek voltak, most viszont kicsik és könnyen használhatók. Akinek szüksége van rájuk, vesz egyet a sarkon és máris manipulálhatja a biteket.
Ugyanez történik a gyártóeszközökkel is. A legtöbb tárgy, ami ma körülöttünk van, tömeggyártás eredménye. Amit „tömeges testre szabásnak” nevezünk, az sem több néhány előre megadott opció ügyes variálásánál. Ha azt mondjuk, „gyártás”, nagy üzemcsarnokokra gondolunk, soktonnás gépekkel és gépsorokkal. A tendencia viszont az, hogy ezek a gyártóeszközök egyre kisebbek, okosabbak és olcsóbbak lesznek, elférnek egy otthoni műhelyben, számítógéppel vezérelhetők, összekapcsolhatók egymással.

Ha ma szükségem van valamire, például egy új biciklire, elmehetek egy boltba és megvehetem, vagy megrendelhetem az interneten. A jövőben, állítja Gershenfeld, letölthetem a hozzá való programot és a sufniban legyárthatom. Esetleg magam tervezhtek egyet. Kedvemre alakíthatom, variálhatom. Amit csinálok majd, az nem más, mint a „personal fabrication”, a személyes gyártás. A személyi számítógép mellé odakerül a személyi esztergapad, a személyi lézervágó, és innen már egyenes út vezet Picard parancsnok csodagépéhez.

Képzeljünk el egy printert, tanácsolja Gershenfeld. A printer tulajdonképpen gyártóeszköz: kétdimenziós jeleket lehet vele gyártani, papírra helyezve őket. De miért ne lehetne a jövőben olyan printereket csinálni, amelyek háromdimenziós tárgyakat „nyomtatnak”, valamivel okosabb programok segítségével, mint a mai nyomtatók vezérlői? Nemcsak biteket lehet manipulálni, hanem atomokat is. Az új nyomtatót mindenféle anyagokkal kell majd etetni az egyik oldalon, a másikon pedig kijönnek a tárgyak, az alkatrészek.

Gersenfeld szerint az egészen különleges képességű gyártóeszközök már itt vannak közöttünk. Gondoljunk csak bele, egy pár ezer forintos CD lejátszó mekkora pontossággal tudja a leolvasó fejet mozgatni. Na most, ha ezt a fejet összekapcsoljuk egy ügyes kis lézervágóval… Nem is mondom tovább.

Gershenfeld könyve egyébként tele van példákkal. Ezek részben saját laboratóriumából származnak. Rendkívül népszerű kurzusán minden hallgató kipróbálhatja, hogyan működik a személyes gyártás. A motivációt részben az adja, hogy mindenki szeretne olyan dolgokat, amik boltban nem kaphatók. A jól felszerelt osztályteremben sorra születnek meg a soha nem látott újdonságok, köztük persze jó pár marhaság is, de a dolog egyébként teljesen komoly. A többi példát a világ minden tájáról szedte össze a szerző, azt bizonyítván, hogy kreatív emberek milyen ügyesen dolgoznak mindenféle személyi gyártóeszközökkel, néha hobbiból, néha meg azért, mert a legközelebbi tisztességes bolt kétszázötven kilométerre van tőlük.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.