Példatár

Az ember gyűjtse szorgalmasan a példákat azokhoz a témákhoz, amelyekkel foglalkozik vagy a jövőben foglalkozni szeretne tantermekben, konferenciákon, különböző publikációkban. A napokban két feljegyzésre méltó példányt is találtam.

Lássuk az elsőt. Az informatikai világ egyik legérdekesebb területe a nyitott forráskódú programok birodalma: Linux, Apache, Mozilla meg a többiek. Lehetséges, hogy a társulat a közeli jövőben új névvel gazdagodik. A hírek szerint a  Linden Lab a Second Life szerverszoftverének publikálását tervezi. Még nem tudják, hogyan, de ezt tervezik. Lehetséges, hogy formális lépéseket tesznek majd a szabványosítás érdekében, de mivel a Second Life vezető alkalmazásnak számít a maga műfajában, elképzelhető, hogy a szabvány magától is kialakul – Bill Gates sokat tudna mesélni arról, hogy is megy ez.

Ha a publikálás megtörténik, mások is kialakíthatnak olyan virtuális világokat, amelyek kompatibilisek lesznek az Seconddal, vagyis az én avatarom átsétálhat a te virtuális világodba, ahol találkozhat a te avataroddal, és megfordítva. Jaj de jó, lelkendezik a Business Week újságírója (augusztus 13.), akkor az én avatarom a barátaim avatarjaival összeröffenhet egy délutáni kiruccanásra, és közösen meglátogathatnak (azaz meglátogathatunk) egy virtuális plázát, ahol mindenféle cuccokat vásárolhatnak (vásárolhatunk), mindezt anélkül, hogy elhagynánk a hivatali szobánkat, pontosabban azt a kis helytakarékos rekeszt, amit angolul cubicle-nek neveznek, lásd erről Dilbert életét és munkásságát.

Engem ez a lehetőség nem tud lelkesíteni, talán másokat se, de sebaj, a technológia fejlődése során sokszor előfordult már, hogy előbb volt meg a termék, és csak aztán találták ki, hogy mire is lesz jó, nézzük csak meg a papírzsebkendő történetét, a vonatkozó marketing mondavilág szerint abba is először jobb híján fújta bele valaki az orrát, és látá, hogy jó.

A második példa az elektronikus kereskedelem világához kötődik. Azt már mindenki tudja, hogy könyveket, zenét, trikókat jól lehet árulni elektronikusan is. Az így forgalmazott árucikkek és szolgáltatások köre folyamatosan bővül. Találtam egy hírt a The Economistban (július 21.), ami szerint most éppen szoftverhibákkal bővül.

Tegyük fel, hogy egy hacker biztonsági hibát, azaz nyitott kaput talál egy szoftverben, amin át besétálhat egy sötét alak és megszerezhet mindenféle intim adatot, például hitelkártyák számát, pártok támogatóinak listáját meg ilyesmiket. Mivel kapitalizmus van, mindennek megvan a maga ára. De vajon mennyi egy ilyen felfedezés piaci értéke? Hát annyit, amennyit egy szabad aukción kaphatunk érte a legmagasabb árat kínáló licitálótól. Ehhez kell egy megfelelő piactét, stílusosan egy e-piactér.

Nos, pont ilyennel rukkolt elő a svájci WabiSabiLabi (jó név). A tranzakciós helyszínen kívül szolgáltatásokat is kínálnak: megvizsgálják, hogy az eladók és a vevők legitimitását, és azt is megnézik, hogy a felfedezett hiba leírása megfelel-e a valóságnak, nem csapják-e be a fogyasztót. A piactéren megindult a kereskedés, bár a tranzakciók száma egyelőre csekély. Aki szeret ilyesmivel játszani, azon is elgondolkodhat, hogy egy ilyen aukciónál milyen az optimális eladói és vásárlói stratégia. Én mindenesetre beillesztem ezt az újdonságot az elektronikus kereskedelem példaanyagába.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.