Őserdő

Philip Delves Broughton foglalkozására nézve újságíró, végzettségét tekintve bölcsész. 2004-ben fogta magát és beiratkozott a Harvard Business School MBA programjára. Mikor végzett, élményeit, tapasztalatait megírta egy könyvben. Azért mentem oda, mondja a bevezetésben, hogy egy kicsit elszakadjak az írástól. Pár év tapasztalat, szorgos újságíróskodás után tényleg nem árt körülnézni, kínál-e még valami újat a világ. Mérnöknek, orvosnak már késő lenne átnyergelni. Legyen hát MBA, és ha MBA, legyen Harvard. Ha lúd, legyen kövér. 

A könyv nagyon érdekes olvasmány. Érdekességét elsősorban a látószöge adja. Broughton, bár szemlátomást tehetséges üzleti hallgató, mindvégig kívülálló marad a harvardos társaságban. Úgy járkál ott, mint az Amazonas őserdeinek indián törzseit tanulmányozó antropológus. Beáll a vadak közé, leül a tábortűz mellé, eszi az ételeiket, énekli a dalaikat, részt vesz a törzsi szertartásokban, hagyja magát tarkára tetoválni, figyel a sámánok szavára.

Közben jegyzetel. Feljegyzései részben szakmaiak: hogy tanítják a pénzügyeket, milyen a felvételi rendszer, mit mondanak a meghívott üzleti nagyságok, stb. Tudósít azonban másról is: a hangulatról, a törzs tipikus és különc tagjainak viselkedéséről, saját hozzáállásnak változásáról, érzelmi reakcióiról, tépelődéseiről. Bemutatja színét és fonákját, érvel pro és kontra.

Apropó MBA: pár napja meghallgattam egy amerikai professzor beszámolóját saját üzleti programjaikról az ország egyik vezető egyetemén. Kétségtelen, mondta, hogy az MBA programok reformra szorulnak. A maga részéről a következőkben látja a kiutat: entrepreneurship, azaz vállalkozás, innovation, azaz innováció (méghozzá annak legújabb formái és módjai), service innovation and management, azaz a szolgáltatások innovációja és menedzsmentje. Ezeknek kell nagyobb teret kapniuk a tanrendben, mert ezek szükségesek a válságból való kilábaláshoz, a versenyképesség megőrzéséhez is. Meg kell vizsgálni, mik az új vezetési kihívások ezeken a területeken, és tananyaggá kell gyúrni őket. Módszertani szempontból pedig a gyakorlatot, a gyakorlást, tehát az action learninget, vagyis az akciótanulást kell előtérbe tolni.

Kétségtelen, hogy az MBA programok reformjáról manapság sokat lehet olvasni. Fordul a világ kereke. Ha valaki komolyan és mélyen próbál írni erről a témáról, biztosan megnézném, hogy a forrásjegyzékében megtalálok-e három könyvet: Rakesh Khuranától a From Higher Aims to Hired Hands-et, Henry Mintzbergtől a Managers not MBAs-t és Broughton fentebb ismertetett munkáját.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.