Önvizsgálat és e-demokrácia

Mivel megint esik és nem lehet biciklizni menni, letöltöm A Nagy Könyv akció frissen közreadott százas listáját. Ceruzával strigulázva gyors önvizsgálatot tartok. A száz könyvből hatvanhármat olvastam. A maradék harminchétből tizenhárom elolvasása távolabbi terveimben sem szerepel. Marad tehát huszonnégy. Ezeknek még van esélye, de persze versenyezniük kell azokkal a már megjelent vagy a jövőben megjelenő művekkel, amelyek nem szerepelnek a listán.

Úgy tudom, a szavazáson meglepően sokan vettek részt, többen, mint például a sokkal nagyobb lélekszámú Angliában. Szavazni interneten is lehet, és bizonyára sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Érdemes itt elgondolkodni egy pillanatra. Egy ilyen akció próbaként is felfogható: egy próba ahhoz, amit sokan e-demokráciának neveznek. A nép kinyilvánította akaratát kedvenc könyve kérdésében. Kinyilváníthatná más kérdésekben is. Valóban, elvileg lehetne így is kormányozni: emberek, itt van egy kérdés, aki szerint A a válasz, az a mobiltelefonján nyomja meg a nyolcas gombot, aki szerint B, az a kilencest. Eredmény perceken belül.

Már látom a politikust, akit figyelmeztet a marketingese: a következő beszédben feltétlenül meg kell említeni Bornemissza Gergelyt és Jumurdzsákot, a Rejtő-szobor avatására pedig – ha lesz ilyen – feltétlenül el kell menni, mivel a rajongók nagy célcsoportnak tűnnek.

Tehát e-demokrácia. Kérdés, hogy jó lenne-e ez így. James Surowiecki szerint a tömegek bizonyos helyzetekben együttesen intelligensebbek legintelligensebbek tagjaiknál. Számos példát hoz arra, amikor kollektív intelligencia jobb eredményt hoz, mint szakértők kis csoportjának intelligenciája. Hogy mást ne mondjunk: az amerikai Legyen ön is milliomos! műsor stúdióközönsége együttesen statisztikailag kimutathatóan jobban tippel a „szakértőknél”. De nem biztos, hogy Surowieckinek igaza van. „A többség téved” – mondta Carter doktor a múlt héten a Vészhelyzetben. Ha már irodalomnál tartunk, további ajánlott olvasmány Ibsentől „A nép ellensége”.

Említsünk meg itt még valamit. Pécsi Ferenc kollegám már korábban felhívta rá a figyelmemet, de most itt van a kezemben: a Business Week május másodikai száma (furcsa ezt leírni, mert még csak április van) címlapsztorit szentel az internetes naplóknak, azaz a blogoknak. Most éppen magam is ebben a műfajban utazom. A lap szerint még vagy kilencmillióan teszik ugyanezt, számuk naponta negyvenezerrel nő. Negyvenezer, az egy közepes magyar város lakossága. Ez is valamiféle e-demokrácia, valamiféle totális sajtószabadság.
 
A blogstílusban megírt cikk címe szerint az internetes naplók „megváltoztatják az üzletet”. Ilyen jövendöléseket már olvastunk. Most azt mondanám: egy bizonyos határon túl minél több blog van, annál kisebb a jelentőségük A világháló olyan templomhoz válik hasonlatossá, ahol százezernyi vallás hívei gyűlnek össze, és mindenki mondja a maga imáját. Mindenesetre nekiülök a cikknek és elolvasom.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.