Okos

A minap egy vállalati programon a szervezet tagolásának módjairól beszéltünk. Hogyan lehet az egyes részlegek tevékenységét elválasztani egymástól? Lehet például termékek, piacok, földrajzi egységek, funkciók és más szempontok szerint. A döntés attól függ, melyik a fontosabb a vállalatnak. Megkérdeztem, hogy hosszabb időtávban gondolkodva változik-e a felsoroltak sorrendje, azaz melyik tagolási mód kerül előtérbe. Rövid gondolkodás után jött a válasz: a piaci szegmensek a legfontosabbak, azokhoz kell elsősorban igazodni a belső munkamegosztással.

Példákat is kerestünk. A magam részéről az „intelligens bevásárlókocsikra”, vagyis a „smart cart”-okra hivatkotam, jelezve, hogy a szegmensek egyre kisebbek lesznek, a végső határ az egyén, az egyes ember. Az intelligens bevásárlókocsi koncepciója tulajdonképpen egyszerű. Adok neked egy hűségkártyát, azt használd a vásárlásnál. Ha így teszel, lesz egy csomó információm rólad: mikor költesz, mennyit költesz, mit vásárolsz, mihez vagy hűséges, mire reagálsz, stb. Az adatok alapján összerakom a profilodat és információkkal, ajánlatokkal próbállak befolyásolni. Amikor belépsz a boltba, a kártyát bedugod a kerekes kosár leolvasójába, a képernyőn pedig megjelennek a neked szóló üzenetek: ezt ajánlom, ezt ne felejtsd el, erre menj, itt találod, neked most ennyi.

A kísérletekről érdekes példák találhatók a hálón.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.