Ocsú

Itt van előttem az asztalon a Nyugat 1935. decemberi száma. A szerzők között ott van Babits Mihály, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Szerb Antal, Márai Sándor. A lapszám elején reklámok, stílusosan könyvreklámok, de van közöttük egy könyvkötő cégé is. A végén újabb reklámok, több oldalon át: Gourmand Cukrászat, Dreher sör, Schmoll-Pasta, Hyperol szájvíz, Kurucz és Lajta Fotocinkográfiai (ezt a szót még nem hallottam) Műintézete (ezt már igen, de más kontextusban) és mások. Fennkölt irodalom és póri reklám egy helyen. Olvasson Babitsot, majd öblögessen Hyperollal. Csiszolja az agyát Szerb Antallal, majd térjen be a Műintézetbe.

De miért írom mindezt? Azért, mert látom: az Adblock Plus körül nem csendesedik a vita. Újságcikkek jelennek meg, zümmög a blogoszféra. Az Adblock Plus olyan szabad forrású szoftver, ami a szintén szabad Firefox böngészőhöz csatolva kiszűri a behívott honlapokról a reklámokat. Akár én is letölthetném, beélesíthetném, és volt reklám, nincs reklám. Milyen szép is lenne. Az egyik újság arról tudósít, hogy jelenleg úgy 2,5 millióan használják az Adblock Plus-t, a számuk havi 3-400 ezerrel nő. Ki tudja, meddig nő.

Szép lenne a háló reklám nélkül? Erre valószínűleg sokan igennel válaszolnának. És mekkora lenne a háló reklám nélkül? Valószínűleg kisebb, mint jelenleg. Meg talán az értéke is kisebb lenne. A hálóra sokféle ingyenes tartalom kerül ki, és köztük szép számmal akadnak fölöttébb értékesek is. Sokan szívesen publikálnak közvetlen haszonszerzés nélkül, hobbiból, tudományos meggyőződésből, feltűnési viszketegségből. De sok az olyan anyag is, ami reklám nélkül nem jutna el hozzánk, vagy legalábbis nem ingyen. Ha nincs reklám, nincs tartalom.

A reklámos modell (használd ingyen, de közben az orrod elé tolok valami hirdetést) az internetes világ fontos üzleti modellje. Ha a reklám nem hoz pénzt, sok fontos információ, tanulmány, adat nem kerül ki a hálóra, vagy kikerül, de fizetéses formában. Gazdasági, haszonszerzési motívumok nélkül a háló lyukacsosabb, szegényebb lenne, és ez nem lenne jó. A Nyugat talán nem tudott volna megjelenni reklámok nélkül, vagy jóval drágábban kellett volna árulni.

A sok és agresszív reklám persze elriaszt: való igaz, egyes oldalak látogatásáról azért szoktam le, mert a sok reklám között alig találom a valódi tartalmat. A reklámozóknak is az az érdeke, hogy kellő mértékben visszafogják magukat, különben elveszítik a drága kincset, a figyelmet. Világháló reklám nélkül? A multik logói és sokszor tényleg idétlen elektronikus plakátjai nélkül? Romantikus gondolat, de inkább felejtsük el. Felejtsük el önként, mert egyébként a virágnak megtiltani nem lehet, hogy reklámblokkolót használjon, vagy a videón átpörgesse a hirdetéseket a gyorstekerővel. Elvégre szabad világban élünk. Vagy nem?

Mindenesetre a jelenség gazdasági értékelésénél járjunk el óvatosan. Semmi sincs ingyen. A reklám nélküli „ingyenes tartalomért a szerző fizet az idejével és az energiájával. A sima fizetős anyagokért a felhasználók fizetnek direkt módon. A reklámmal dúsított „ingyenes” tartalomért a reklámozó cég vevői fizetnek, hiszen a reklámköltségek beépülnek a termékek árába. Babitsért tehát fizettek azok, akik megvették a Nyugatot, de azok is, akik nem vették meg, sőt, azt sem tudták hogy Babits és a Nyugat a világon van, viszont Hyperollal öblögettek. Bizonyos értelemben így valósult meg a kultúra közfinanszírozása.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.