Nyolcszor nyolc

Nabokov-műveltségem csekély. A Lolitát persze olvastam, és mivel az igen jó könyv, megpróbálkoztam egy másodikkal, az viszont nem tetszett, ezért érdeklődésem lanyhult, a sorozat abbamaradt. Most viszont lehet, hogy a fordulat évéhez érkeztünk. A Luzsin-védelem akadt a kezembe, és két forró hétvégén el is olvastam.

Luzsin egy orosz polgári család gyermeke. Éldegél, tanulgat, különösebb tehetséget és érdeklődést nem tanúsít semmi iránt. Egyszer aztán véletlenül a kezébe kerül egy sakk készlet, és onnantól kezdve a báboknak és a hatvannégy mezőnek él. Profi sakkozó lesz, bajnokokkal játszik, járja a világot, szimultánokat ad. Játszmától játszmáig él. Közben – mellesleg – Oroszországban kitör a forradalom (az a bizonyos Nagy Októberi), de Luzsin az egészből nem sokat vesz észre. Emigránsok között él, afféle világpolgár. A véletlen (?) egy nő mellé sodorja, akivel némi családi bonyodalmak után össze is házasodnak.

A sakkszenvedélyt leszámítva Luzsin lassú, petyhüdt, elhízott, sótlan ember. Túlhajtja magát, megbetegszik, orvosa eltiltja a sakktól. Luzsin azonban nem tud a sakktól szabadulni. Egyre inkább hatalmába keríti az a rögeszme, hogy az élete, a sorsa tulajdonképpen egy sakkjátszma. Útját futárok keresztezik, bástyák szorítják sarokba, lovasok intéznek ellene ravasz támadásokat. A mozgástér szűkül, végjáték következik, végül nem marad más lehetőség, az egykori bajnok stílusosan egy kockán keresztül távozik.

Őrülés-történet lenne ez? Igen, persze, az is, de azt hiszem, inkább gyökértelen, semmire sem való emberek története. Csehov hősei még oroszok voltak, akik Moszkvába akartak eljutni. Luzsin onnan indul, és mindenhová eljut, ahová csak akar. Jobb lett neki ettől? Nem lett jobb. Úgy látszik, valami másra is szükség van. Moszkva talán nem is Moszkvában van.                 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.