Nyár

Új Színház: Nyári kalandok. Tulajdonképpen minden rendben van. Színre lép a megszokott szereplői kör: szerelemre éhes, férjet kereső csinos fiatal lányok, lányaiktól megszabadulni igyekvő szülők, szerelembe eső férfiak, utolsó lehetőségre vágyó idősödő asszonyok, pénzéhes kalandorok, szókimondó, cinikus, furfangos cselédek, mindenféle fura népek. Van hullámzó tenger, tündérmesét idéző csillámló föveny, van fény. Mégis, valahogy érdektelen az egész. Valószínűleg azért, mert ez a Goldoni-darabb nem tartozik a legjobbak közé. Nehézkes, hosszú, nincs benne igazi feszültség, elnagyolt, olyan, mint egy tévés szappanopera. Az első felvonás végén még azon is elgondolkodik az ember, történni fog-e valami egyáltalán. Mindenki tisztességesen teszi a dolgát, a néző azonban kívül marad az egészen, nem tudja, mi dolga van itt. 

Hozzászólás írása

Hiba az űrlap kitöltése során!

* A csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező

*
*
*
*