No software

A mai délelőttömet a Salesforce.com budapesti kereskedelmi rendezvényén töltöttem. Meghívtak, elmentem. Azért hívtak meg, mert valamikor egy tanulmány letöltése érdekében beregisztráltam náluk, és így, hogy Budapestre jöttek, “lead” lett belőlem. Telefonon leellenőrizték, hogy megkaptam-e a meghívót, és hogy jövök-e. A kedves hölgynek bevallottam, hogy én nem vállalati ember vagyok, de azt mondták, nem baj, csak jöjjek.

Elmentem tehát, és nemcsak azért, mert ilyen helyen általában jó a pogácsa. A Salesforce.com-ot érdemes figyelni. Érdemes, mert olyan, mint az állatorvosi ló: a mai IT piac számos érdekes jelensége és trendje tanulmányozható rajta. Olyan, mint a kontrasztanyag a gipszkásában: figyelni kell, hogy merre megy, merre mozog, mivel keveredik, elakad-e valamiben, és ha igen, miben. Jelzi, hogy mi működik és mi nem, hol vannak a határok.

A cég amúgy szemlátomást jól mozog. Nemrég kimentek a tőzsdére, úgyhogy megnézhettem az árfolyamukat: semmi Google-szerű és drámai, de szépen emelkedik. Nem csoda: nő az előfizetők száma, nőnek a bevételek, mindkettő jó tempóban. Ez fölöttébb tiszteletre méltó eredmény, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a Salesforce tulajdonképpen ASP, azaz “Application Service Provider” vállalat, márpedig az első ASP hullám valamikor a kilencvenes években nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a technológia sem volt még igazán kiforrott, és az is valószínű, hogy a cégek az alkalmazások tekintetében sem jó irányba indultak el. A Salesforce már egy újabb hullám gyermeke, össze lehet vetni a régiekkel – érdekességét egyebek között ez a lehetőség adja.

Érdekes persze maga a termék, a szolgáltatás is. A Salesforce CRM vállalat, amit kínál, az a célját és a funkcióit tekintve klasszikus ügyfélkapcsolat-menedzsment alkalmazás, ami lényegében három tevékenységet segít: a marketinget, az eladást és az ügyféltámogatást, népies nevén a “support”-ot. Itt is adódik egy kézenfekvő össszehasonlítási lehetőség, hiszen ott a CRM-piac talán legismertebb márkaneve, a Siebel, pontosabban a volt Siebel, mert nemrég felvásárolta őket az Oracle, és e jeles eseményről e naplóban is megemlékeztünk.

A mai rendezvényt könnyű volt megtalálni a szállodában: az ajtó mellett ott virított az általam is jól ismert közlekedési tábla a “No software!” felirattal. Ez a következő érdekesség. A Salesforce ugyanis “on demand” formában kínálja az alkalmazását. Nem kell a szoftvert megvásárolnod, nem kell drága pénz fizetned az installálásáért, hogy aztán a végén megállapítsd: én tulajdonképpen nem is ilyen lovat akartam. Ha vállalati szoftverről van szó, mondják, ne vásárolj, hanem bérelj. A szoftver nálunk fut, könnyen testre szabhatod, a mi gépeinken tárolhatod az adataidat, és az egészet bárhonnan elérheted egy böngészővel, még csak PC sem kell hozzá, elég valamilyen kézi kütyü vagy egy mobiltelefon. Való igaz, sokan azt jósolják, ezé az “on demand” modellé a jövő: rácsatlakozol a hálóra és aztán az informatikai közművektől megvásárolod, amire szükséged van, mondjuk havi bérleti díj formájában. Aztán ha nem tetszik, egyszerűen abahagyod a bérlést, és keresel valamilyen más megoldást. Ha belegondolunk, bizonyos szempontból a szoftver olyan, mint az autó: ha szükséged van rá, akkor vagy veszel magadnak egyet, vagy gyártasz magadnak egyet, vagy bérelsz egyet – döntsd el, melyik a jobb neked.

A Salesforce-nál jól tanulmányozható, mire képes az “on demand” model. Ha valakinek van kedve hozzá, érdekes számításokat végezhet a fenti vásárolsz-bérelsz-gyártasz megoldásokkal kapcsolatban, megvizsgálva például, hogy adott termékek esetében miként alakul az a bizonyos “total cost of ownership”, azaz a használat teljes költsége. Ilyen összehasonlításokra szükség is lehet, a CRM piacon, illetve általában a vállalati szoftverek piacán ugyanis számos cég tevékenykedik. A Salesforce az “on demand” megoldással sincs egyedül, ilyen terméke például a nagy ellenfélnek, a Siebelnek is van, írtak is róla egy szép esettanulmányt a Harvardon. (Esettanulmány a Salesforce-ról is készült már, az ECCH-ban találtam rá, de sajnos jóval gyengébb, mint a szépen kidolgozott, klasszikus szerkezetű harvardos Siebel.)

Ha már oktatásról van szó, a vállalati szoftverek piacán a cégek mozgását általában mátrixos stratégiai térképeken szoktuk felrajzolni, bemutatva, ki milyen irányba mozog különböző dimenziók, például a támogatott funkciók vagy a döntési szintek mentén. A SAP például ERP, azaz “back office” irányból jön, a CRM később jelent meg nála, a Salesforce pedig most ellenkező irányba mozog, méghozzá sajátos módon: egy fejlesztői platformmal jelentkeztek, ami lehetőséget ad arra, hogy a CRM-et mindenki, saját szakállára, más alkalmazásokkal is kiegészítse. Itt ugyebár már az a kérdés is felmerül, lehet-e egy vállalatot teljes egészében a Webről menedzselni. Ha a Salesforce-ot kérdeznénk, ők nyilván azt mondanák erre, hogy igen.

De még mindig akad más érdekesség is. A Salesforce alulról, a kisebb vállalkozások felől támadja a vállalati szoftverek piacát egy olyan innovációval, amit Christensen professzor szóhasználatával “szakadásosnak”, vagyis “disruptive”-nak nevezhetünk. A professzor műveiben számos példát találhatunk arra, hogy az ilyen alulról jövő innovációk végül miként hódították meg a nagyvállalati piacokat is. Meglátjuk, a Salesforce-nak és “on demand” társainak ez hogy sikerül.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.