Nicsak

A Morningstar Inc. egyik grafikonja van előttem. Az amerikai távközlési szektor múlt évi tőzsdei teljesítményét mutatja, az S&P 500-zal összevetve. Az utóbbi indexe 15%-kal emelkedett, ami szép teljesítmény. A távközlési szektoré viszont 35%-kal nőtt, ami még szebb.

Mit is mutat tulajdonképpen ez a szám? Egyrészt azt, hogy a szektor mélyről jött, volt honnan emelkedni. A kilencvenes évek technológiai lázában számos cég aránytalanul sokat fizetett egyes licencekért, a kiépített kapacitások pedig messze meghaladták a piac akkor igényeit. Mindezek mellett a szektor egyes korábbi vezértermékei elvesztették a varázsukat, alacsony nyereséghányadú tömegcikkekké váltak, a kereslet csökkent irántuk, az új technikai lehetőségekre pedig gyorsan lecsaptak a versenytársak.

Ez a 35% most azt jelzi, hogy a szektor fontos vállalatai összekapták magukat, nagyobb sebességre kapcsoltak, tekertek egyet a kormánykeréken. Amerikában konszolidációs lépések sorozatával gyakorlatilag szépen újra összeállt az egykori AT&T. Cégeken belül is integrációs lépések történtek, a termék- és szolgáltatáspaletták kibővültek, megjelentek rajtuk az új „forró” üzletágak, a szépen összecsomagolt ajánlatok. A „video on demand”, az IPTV és az offshore outsourcing kibontakozó világában a kapacitásokról is másképp kell már gondolkodni. Ami korábban sok volt, az most kevésnek bizonyulhat. Hogy mást nem mondjunk, itt vannak a tenger alatti kábelek: nemrég a hirtelen megnövekedett kapacitások miatt még zuhantak az árak, mostanra azonban a trend megfordult, ázsiai viszonylatban például hiány mutatkozik, az árak tavaly 10-25%-kal emelkedtek.

Ráadásul egykét földrengés és baleset felhívta a figyelmet a kockázatokra is, hiszen például Kína és India gazdasága bizonyos értelemben a csendes-óceáni kábeleken lóg. Beindultak a beruházások, az indiai FLAG Telecom például 60 ország kapcsolatain dolgozik egy másfél milliárd dolláros beruházási projekt keretében.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.