Nézőpontok

Szeretem, ha egy hír vagy esemény kapcsán a szálak összefutnak, vagyis ugyanazt a jelenséget többféle érdekes szempontból lehet bemutatni és tárgyalni. Olvasom a híreket a Microsoft új egészségügyi programjáról, a Health Vault-ról. Magánemberek tárolhatják rajta az egészségügyi adataikat, így például mindenféle alkalmi és rendszeres vizsgálati eredményeiket. Az adatok bevitelére feljogosíthatják a doktoraikat, akik, ha az engedélyt megkapják, a világ bármely pontjáról elérhetik őket, jobb ellátást biztosítva a pácienseiknek.

De hol van itt a több szál? Hát, először is ez egy régi vízió megvalósításának irányába tett lépés a redmontiak részéről. Az egyik újság szerint Steve Ballmer vázolta fel 2000-ben, szerintem viszont Bill Gates már korábban megírta az 1999-ben megjelent könyvében, amiben egy teljes fejezetet szentelt az egészség ügyének, már a címében utalva arra, hogy nem szigeteket kell építeni, hanem összefüggő hálózatokat.

A technikai kérdések mellett az egészségügy modernizálásáról van itt szó, ami, mint tudjuk, fölöttébb aktuális kérdés. Ebben a naplóban én is írtam bejegyzéseket egészségügyi informatikai projektekről, például egyszer egy egész sorozatot szántam a britek nagyszabású akciójának. Adódik az összehasonlítás lehetősége, amiből látszik, hogy a Vault nem „olyan” projekt: a britek projektje alapvetően „hagyományos” (megtervezzük, megépítjük, elrendeljük), a Microsoft viszont a maga szokásos platform-stratégiájával webes szolgáltatást épít ki, bízva abban, hogy majd tényleg igénybe fogják venni. Önkéntesség, fokozatosság, vállalati támogatás.

A cég üzleti modellje – újabb szempont! – ráadásul a „reklámos” kategóriába tartozik: a szolgáltatás ingyen van, de nézegetni kell közben a reklámokat. A reklámokról egy vertikális kereső gondoskodik, abból a megfigyelésből kiindulva, hogy az emberek egyre szívesebben és buzgóbban kutakodnak mindenféle egészségügyi információ után. Hát akkor kutakodjanak, találjanak is mindenféle hasznos dolgot, de közben nézzék meg a reklámokat – a reklámozók majd fizetnek.

Ezen a ponton adódik egy összevetési lehetőség a gyógyszergyáros Pfizer cég friss akciójával: náluk egy társasági hálóval kötött házasságról van szó. A hálónak most nagyjából harmincezer tagja van, ami fölöttébb kevésnek tűnik, ők viszont mind doktorok, akik szakmai kérdésekről csevegnek. A Pfizer ezen a háló keresztül akar kommunikálni a maga piacával, ami egyébként egyre nehezebb, mert egy csomó minden tiltva van arrafelé.

De hogy csinál pénzt maga a háló? Hát úgy, hogy annak, aki hajlandó fizetni érte, betekintést biztosít a névtelenségbe burkolózó orvosok szakmai csevegésébe: mit használnak, mi vált be, mi mire jó, mire nem jó, mit hogyan szoktak csinálni. Ti csak beszélgessetek, mi majd figyelünk.

De felvethetünk még egy szempontot is. Innovációkról van szó, jelesül egészségügyi technikai innovációkról. Milyen lesz a terjedésük? Naivitás azt hinni, hogy ami jó, az gyorsan terjed. Everett Rogers szerint az innovációk terjedési sebessége a következő tényezőktől függ: (1) relatív előny a korábbi megoldásokkal összevetve; (2) kompatibilitás, vagyis az korábbi rendszerről való átállás nehézsége; (3) komplexitás, vagyis az új eljárás megtanulásához szükséges erőfeszítés nagysága; (4) kipróbálhatóság, vagyis lehet-e vele játszani, kísérletezni; (5) láthatóság, azaz az innováció által nyújtott előnyök megfigyelhetősége, felmérhetősége, nyilvánvalósága.

Az innovátorok gyakran megfeledkeznek ezekről a szempontokról, és azt hiszik, hogy ami „jó”, az gyorsan elnyeri a jutalmát. Több példa bizonyítja, hogy ez önmagában nem elég.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.