Nézhető

Mozi: Angyalok és démonok. Nekem tulajdonképpen tetszettek a Dan Brown könyvek, és érdeklődéssel várom az őszre beharangozott következőt. A Da Vincit például remek kriminek tartom, de persze semmi többnek, bár kétségtelen, hogy amióta elolvastam, ha szemem elé kerül Az utolsó vacsora, automatikusan keresni kezdem a kelyhet és a lányos arcú Jánost. A film kevésbé sikerült, de nézhető volt, és ugyanezt tudnám elmondani az Angyalokról is. (Úgy emlékszem, magáról a könyvről írtam egy bejegyzést ebbe a blogba.) Nézhető, élvezhető. Abban rossz időnként, amiben a könyv is: a túlzásaiban. A szerző és a rendező nyilván nem bíztak abban, hogy a kulturális rejtvényfejtés, a kalandos szimbólumkutatás (mondjuk így: a gondolkodás)  elegendő a nézők figyelmének fenntartásához: kell a látvány, kellenek az apokaliptikus képek, a cikázó villámok, a lángoló tüzek, kell a harsogó dumdumzene a halandzsakórussal. Lehet, hogy igazuk van ebben, de lehet, hogy nincs. Turistafilm? Az is, de nem baj. Inkább az a meglepő, hogy milyen ramaty állapotban van egyik-másik látványosság. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.