Negyvenkilenc

Befejeztem Mária Sándor 1949-es Naplóját. Még valamikor karácsony körül kezdtem el, most értem a végére. Ez a jó a naplókban: nem kell őket folyamatosan olvasni, bármikor letehetők és újra felvehetők. Az is igaz, hogy a Márai-napló jócskán meghízott a rendszerváltás utáni első kiadás óta. A legújabb változat teljesnek mondott, remélem, az is.

Az író feleségével és fogadott gyermekével előző évben, amikor elfogyott körülötte a levegő, elhagyta Magyarországot, és Nápolyban telepedett le. Bérelt lakásban élt, az ablakából a tengert látta. Otthon korábban kiadott könyveit bezúzták, az újak kiadására nem volt semmi esélye.

Az olaszoknál egyik napról a másikra él, nyugati kiadóitól próbálja behajtani a tartozásaikat, többnyire eredménytelenül. Nézi a kivándorlókkal Amerikába és Ausztráliába induló hajókat. Minden reggel hosszú séta, könyvtárazás, könnyű ebéd, néhány óra írás. Rostálja az addigi életművét, válogat, rövidít, azon töpreng, mit érdemes megtartani. Újabb írásokat tervez, anyagot gyűjt. Néhány könyvet még meg kellene írni. (Még negyven évig élt és rengeteget írt.) 

Számtalan bejegyzés az előző évi döntésről: tényleg el kellett-e jönni, vagy jobb lenne mégis otthon, mi lenne, ha kimennének az oroszok, érdemes lenne-e visszamenni azokkal, akik akkor visszamennének. Vörösmarty, Arany és a Biblia. Találkozások az emigráció szimpatikus és ellenszenves figuráival. Levelek otthonról, kanyargós utakon. Koncepciós perek közvetítése a magyar rádióban. Érlelődő elhatározás: tovább kell menni, el kell hagyni Európát. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.