Művész Mozi: szeretem!

Michael Moore nekem eddig valahogy kimaradt. Nem volt ebben semmi szándékosság: egyszerűen a véletlen hozta úgy, hogy egyetlen alkotását sem láttam, néhány részletet leszámítva. Most viszont megnéztem a Kapitalizmus: szeretem című filmjét, felkiáltójellel a végén vagy anélkül, attól függően, hogy melyik műsorújságban találkozik vele az ember.

Nos, valószínűleg ez után sem leszek Michael Moore-rajongó, de nem tagadom, érdekes élmény volt. Talán tucatnyian lézengtünk a moziban, de érezni lehetett a figyelmet, vagyis a közönség valószínűleg vette a lapot, mind a tizenvalahányan, a premier hetében.

Hadd hivatkozzam még egyszer a véletlenre: a napokban olvastam el Kornai János két cikkét a rendszerváltásról. A témája ezeknek is a kapitalizmus, pontosabban a szocializmust felváltó kapitalizmus mérlege. Az első a Közgazdasági Szemlében jelent meg, és márt írtam róla egy bejegyzést kicsivel lejjebb. A második a Mozgó Világ januári számában látta meg a napvilágot. Azt javaslom, ha valaki nekilát az egyiknek, feltétlenül olvassa el a másikat is. Ha csak az egyiket olvassa el, hiányolni fogja a másikat.

Kornai a rendszerváltás, vagyis a kapitalista rendszerre való átállás eredményeit vizsgálja négy átfogó értékelési szempont, vagyis mérce alapján. Az első a technikai fejlődés – az eredmény e téren egyértelműen pozitív: nem kell telefonra várni, akinek kedve szottyan, internetezhet, jó kocsik szaladgálnak az utcán… A másik hármat a francia forradalom hármas jelszava adja: szabadság, egyenlőség, testvériség. Nos, itt már bizony problémák akadnak, feszültségek gerjednek, és most tessék, itt van ez a randa válság is, ami mindenre rátesz egy lapáttal.

“Mi lesz az ellenkező irányú erők eredője? Őszintén szólva nem tudom” – mondja Kornai János, bizonytalanságban hagyva az olvasót.

Technikai fejlődés, szabadság, egyenlőség, testvériség (szolidaritás) – ezek bizony fontos dolgok, de vajon ezek alapján ítél az utca embere? Hiszen sorolhatnánk még a lehetséges mércéket: egészség, közösséghez való tartozás érzete, biztonság, önmegvalósítás, a munkához való viszony, család, igazságosság… Aztán ott vannak persze a ravasz átváltások: vajon hány egységnyi szabadság ér meg egy egységnyi biztonságot? Vagy: a mobiltelefonod hány funkciójáról mondanál le egységnyi közösségi érzésért cserébe?

De térjünk most vissza Michael Moore-hoz, pontosabban az új filmjéhez. Moore nem bizonytalankodik: az amerikai kapitalizmust velejéig romlott rendszernek tartja, ami megérett a pusztulásra. Mohóság, embertelenség, kizsákmányolás, a pénzügyi “elit” uralma. Moore nem tudós, nem közgazdász, pláne nem elméleti közgazdász, és nem is akar annak látszani. A filmben ő maga mesél, gyakran láthatjuk roggyant farmerben, sapkával a fején. “Olyan vagyok, mint ti! Egy vagyok közületek! A ti nyelveteken beszélek, mert azt akarom, hogy megértsetek!” – üzenik ezek a képek. Íme, itt van az apám is, ő is áldozat. Nézzetek végig egy valóságos kilakoltatást! Nézzétek meg ezt a futballpályányi romhalmazt: itt valamikor virágzó üzem állt! Sétáljatok velem végig ezen az utcán, ahol valamikor jómódú emberek éltek, most viszont csak a szél görgeti rajta az ördögszerekereket! Kérdezzétek meg velem együtt: hová lett a pénzünk, mire ment el az adónk?

Moore megy a kamerájával, lefilmezi, amit lát. Idézeteket gyűjt az államalapító atyák üzeneteiből. Abszurd jeleneteket, utcai mutatványokat kreál. Az eredményt saját koncepciója szerint összevágja, más filmek, híradók, amatőr felvételek részleteivel vegyíti, hatásos zenéket tesz alájuk, majd saját hangján kommentál mindent. Van ennek így bizonyító ereje? Nincs. Ha a szakszerű bizonyítást kérem számon, hát nincs. Van alternatíva? Hát, valami van, de nagyon gyengécske: valami önigazgatási falanszterféle, lásd Hernádi Gyula vonatkozó drámáját.

Az egész mégsem hatástalan, van benne valami megnyerő. A legfőbb, legfontosabb üzenet valahogy átjön: lehet, hogy minden másképp van. Légy óvatos az ítélkezéssel! Ne feledd, hogy az elegáns modellek, egyenletek változói mögött emberek vannak. Ami neked “kreatív rombolás”, innováció, az másoknak kudarc, munkanélküliség, tragédia.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.