Mutató

Szokásomnak megfelelően megnéztem a friss statisztikákat az amerikai információtechnológiai kiadásokról. Nyilván nem kell részletezni, mennyire fontos mutatószám ez az iparág szempontjából.

Nemrég jöttek ki a második negyedévi számok. Ezek szerint ebben az időszakban az IT kiadások (vállalati és lakossági vásárlások együtt, vagyis a tévék és az iPodok is benne vannak) a GDP 4,75%-át tették ki. Ez a legrosszabb szám 1995 óta. A görbe alakja nem változott különösebben: lendületes emelkedés 2000-ig, csúcspont valamennyivel 6% fölött, majd gyors visszaesés, stagnálás 4,7-4,8% között, kisebb utórezgésekkel. Stagnálás, stagnálás. Rossz hír ez annak, aki az iparág bevételeit nézi.

Ha viszont nem pénzben, a GDP-ből való részesedésben gondolkodunk, a kép egészen mást mutat. Nem tudom, van-e más olyan iparág, ahol a vevő ennyivel többet kapna a pénzéért most, mint mondjuk öt-hat évvel ezelőtt. Ha kapacitással (pl. terabyte-okkal) mérünk, és egységnyi kapacitás árát nézzük meg, sok olyan termékkel találkozunk, amelyek ára pár évvel ezelőtt többször, akár tízszer vagy százszor magasabb volt. Az amerikai vállalatok és fogyasztók tehát sokkal több IT eszközt vásárolnak, mint eddig, a „fizikai” görbék minden bizonnyal meredeken emelkednek. Olyan ez, mintha azt mondanám: az emberek az idén nagyjából annyit költenek cipőre, mint öt évvel ezelőtt. Majd hozzátenném: egyébként ezért a pénzért most nem három cipőt kapnak, hanem harmincat vagy negyvenet.

Kérdés, hogy kit vígasztal ez. Akit az információs társadalom fejlődése, az informatikai eszközök terjedése, a technikai innováció sebessége érdekel, az elégedetten dörzsölheti a kezét. Aki egy iparág általános jövedelmezőségét nézi, az ráncolhatja a homlokát.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.