Munka és termelékenység

Ez a bejegyzés legyen a munkaügyi és termelékenységi statisztikáké. Azért legyen, mert tömött sorokban érkeznek az adatok: OECD, The Conferance Board, U.S. Bureau of Labor Statistics meg a többiek. 

Jól látható: az amerikaiak döngetik a mellüket, és van is nekik miért. Vegyük a termelékenységi grafikonokat. A kilencvenes évek közepén az EU és az USA még fej fej mellett haladt e mutató növekedése tekintetében. Aztán az ezredforduló évében kinyílt az olló, és most már nagy a távolság a két vonal között.

Beszéljünk az EU-ról és legyünk konkrétabbak. A The Conference Board adatai szerint az EU 15-ök a termelékenység tekinteténben 2004-ben 1,4%-os növekedést produkáltak. 2005-ben csak 0,5%-ot. Még jó, hogy az EU 10-ek, tehát az újonnan csatlakozott tagállamok 6,2%-ot hoztak 2005-ben, többet, mint a megelőző évben. Lengyelország 7,7%-kal büszkélkedhet, Magyarország 6,3-mal, Szlovákia 5,5-tel. Tegyük hozzá: könnyebb dolga van annak, aki hátulról indul, van mit behoznia, de ez az előny egy idő után minden bizonnyal megszűnik.

A munkaügyi elemzéseket egyre inkább a demográfiai számítások uralják. Nézegetem az OECD statisztikáit és azt látom, hogy szerkezeti változások nélkül az EU-ban éppen tetőponton van a rendelkezére álló munkaerő nagysága, és ha nem változik semmi (nyugdíjkorhatár, bevándorlás…), akkor innen gyors hanyatlás következik. A japánok már megindultak lefelé, náluk a csökkenést már az sem állítaná meg, ha sok idős embert foglalkoztatnának. Az amerikaiak megint szerencsések:  náluk szerkezeti változások nélkül is növekedni fog a munkaerőállomány, bár némi lassulás azért tapasztalható.

Ha valaki tovább akarja gondolni a lehetséges következményeket, célszerű beásnia magát az egy keresőre eső eltartottak számát mutató statisztikákba. Nem lesz egy vidám dolog.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.