Műhely

A Szent István Egyetemen minden évben, különböző iskolák, vállalatok és intézmények képviseletében, össze szokott gyűlni egy nyitott, tudásmenedzsmenttel foglalkozó társaság. Nevezhetjük ezt a találkozót minikonferenciának, műhelymunkának, eszmecserének ─ a lényeg az, hogy általában sok érdekes dolgot lehet hallani, és érdekes emberekkel lehet találkozni.

Most remény van rá, hogy az eddigi találkozók előadásai tanulmánykötet formájában is megjelennek. A szervezők tőlem is kértek egy írást. Idemásolom belőle azt a részt, amely a tudásmenedzsment tevékenység mai környezetével és feltételrendszerével foglalkozik.

“…Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy időhöz nem kötött volta ellenére a tudás menedzselésében is vannak korszakhatárok, olyan időszakok, amikor a lassú, evolúciós jellegű változást radikális, forradalmi átalakulás követi. A mögöttünk álló két-három évtizedes időszakot mindenképpen új korszaknak kell tekintenünk a tudásmenedzsment történetében. Ezen időszak egymással összefüggő megkülönböztető sajátosságait soroljuk fel a következőkben.

a) Az információs és a kommunikációs technológia fejlődése. A számítógépek, a számítógépes rendszerek és az internet soha nem látott mértékben tágították ki a tudás menedzselésének lehetőségeit. Az első számítógépeket a második világháború idején készítették, de olcsó és nagy tömegek számára elérhető eszközökké az IBM PC megjelenésével egy időben váltak. Mivel ezek a gépek kompatibilisek voltak egymással, könnyű volt közöttük adatokat és dokumentumokat mozgatni. Újabb lökést adott a fejlődésnek a hálózatok, az internet és a világháló megjelenése. A kilencvenes években a vállalatok rengeteg pénzt költöttek informatikai és távközlési eszközökre, amelyek kapacitása folyamatosan nőtt, miközben az áruk csökkent. Sok olyan számítógépes alkalmazás született, amelyeket nem szokás az informatikai tudásmenedzsment eszközök körébe sorolni, mégis hatékonyan segíthetik a kapcsolódó tevékenységeket. (Gondoljunk például a közönséges szövegszerkesztő programokra.) Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: a számítógép a modern tudásmenedzsment legfontosabb technikai eszköze.

b) Tudásintenzív iparágak fejlődése, szakértők, szakértői szervezetek tömeges megjelenése. A gazdaságban egyre fontosabb szerepet játszanak és egyre nagyobb arányt képviselnek az úgynevezett tudásintenzív iparágak, vagyis azok a gazdasági tevékenységek, amely végzéséhez különleges tudásra van szükség. Ilyen iparág például maga az informatika vagy az egészségipar számos ága. Az olyan „hagyományos” iparágak termékei esetében is, mint például az autógyártás vagy olajbányászat, az áru értékében egyre nagyobb részt képvisel az abban megtestesülő tudás. A fejlett országok GDP-jében az anyagigényes gyártási szektor aránya visszaszorulóban van, az Amerikai Egyesült Államokban például alig haladja meg a 10%-ot. A mai kor egyik vezető cége, a Microsoft beruházásainál több mint hétszer többet költ kutatásra és fejlesztésre, mint fizikai eszközökre, a Pfizer gyógyszergyár mintegy háromszor annyit, a Johnson&Johnson közel két és félszer annyit. Míg az ötvenes években a „kékgalléros” fizikai munkások alkották alkalmazottak legnagyobb csoportját, a mai vállalatoknál egyre több az úgynevezett „knowledge worker” (a kifejezés Peter Druckertől származik), vagyis a nem fizikai eszközökkel dolgozó, hanem az agyát használó szakember, szakértő. A vezetők és az alkalmazottak viselkedését tanulmányozó kutatók hamar felismerték, hogy őket másképp kell kezelni, mint a fizikai munkásokat, ráadásul a csoportjuk rétegződik is, azaz különböző alcsoportokra bomlik. Az évek során a szakértők kezelésének, a szakértői szervezetek irányításának gazdag módszertana és szakirodalma alakult ki (lásd pl. Davenport 2005). Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk, ha a termelés felől a fogyasztás felé fordulunk. Az 1990-es értékekhez viszonyítva az OECD országokban a kommunikációs célú lakossági kiadások nőttek a leggyorsabban, de látványosan emelkedtek a tanulásra fordított összegek is, miközben kevesebb lett az élelmiszerre és ruházkodásra szánt pénz. 

c) Az intellektuális tőke értéke. A szakértői munka tömeges elterjedése a vállalati intellektuális tőke (tudástőke) fontosságára is felhívta a figyelmet. A vállalatok tulajdonosainak számot kellett vetniük azzal, hogy a vagyonuk egyre növekvő része nem a fizikai eszközökben (telkek, épületek, gépek, anyagok stb.) testesül meg, hanem a tudásban, a tudás nagy része pedig az emberek fejében van. A tudástőke nem birtokolható úgy, mint egy esztergapad vagy egy teherautó. Az intellektuális tőke piaci értékének mérésére különböző módszerek születtek (The Economist 2004/b), amelyek általában a könyv szerinti és a piaci érték különbözetéből indulnak ki, a számításokhoz pedig a pénzügyi mutatókra épülő vagyonértékelési eljárásokat használják.  Gyakran megfigyelhető, hogy egy-egy szakértő vagy szakértői csoport távozása hatást gyakorol egy cég piaci értékére, vagy hogy egy vezető szakember átállásáért a versenytársak hatalmas összegeket fizetnek. Az intellektuális tőke megőrzése különösen fontos kérdés a vállalatfelvásárlásoknál és -összeolvadásoknál. A vállalatoknál indított tudásmenedzsment projektek fontos célja az emberek fejében lévő tudás megragadása, rögzítése, megosztása, vagyis az egyéni tudás szervezeti tudássá alakítása.

d) Globális tudáshálózatok. A közlekedés, a távközlés és az informatika fejlődésének egyik következménye a vállalatok nemzetközivé válása, globalizálódása. Sok olyan nagyvállalat van, amelyeknek országok tucatjaiban vannak leányvállalatai, gyárai, képviseletei, irodái. Kialakult a „global sourcing” gyakorlata, amelynek szellemében a nemzetközi nagyvállalat mindent ott szerez be, ahol a legolcsóbb források állnak rendelkezésre. Ez a politika egyre inkább a tudásra is vonatkozik. Manapság hétköznapi gyakorlatnak számít, ha egy cég egy olcsó országba helyezi ki a kutató-fejlesztő laboratóriumát, vagy ottani helyi cégektől vásárol szakértői (pl. szofverfejlesztési, terméktervezési, jogi, adatelemzési) szolgáltatásokat. A hálózatos, moduláris felépítésű nemzetközi cégeknél a tudás menedzselése globális feladattá válik. A lehetőségeket felismerő feltörekvő országok (India, Kína, az EU egyes új tagállamai stb.) tudáspiacain egyre több kiszervezett vagy helyi indíttatású tudásközpont jelenik meg, új „tudásfrontot” nyitva a nemzetközi versenyben. A kutatási-fejlesztési tevékenységet bemutató statisztikákban ez a tendencia jól kitapintható.

e) Új „kreatív osztály” létrejötte. A globalizálódás és a hálózatosodás fenti jelenségéhez kapcsolódik egy sajátos tulajdonságokkal bíró, különleges szaktudással rendelkező, szervezeti kötöttségekhez nem ragaszkodó vagy azokat könnyen cserélő, kreatív társadalmi csoport létrejötte és elkülönülése is (Florida 2002). E csoport tagjai jobban ragaszkodnak a szakmájukhoz és a szakmai szövetségeikhez, intézményeikhez, mint a megbízóikhoz vagy munkaadóikhoz, sokszor szabadúszókként tevékenykednek és csak konkrét akciókra, projektekre szerződnek, az alkotáshoz és a kommunikációhoz a legkorszerűbb technikai eszközöket használják (Malone 2004). Vannak olyan települések, amelyek e csoport tagjai számára különleges, rugalmasan kibérelhető irodákkal, kommunikációs központokkal, bekábelezett lakóházakkal felszerelt, közlekedési csomópontokhoz közel lévő „lakóparkokat” építenek (Conlin 2005).

f) A szellemi tulajdon védelmének problémája. A modern technikai eszközök rendkívül megkönnyítették sok szellemi termék (tanulmányok, adatbázisok, szoftverek stb.) másolását, továbbítását és közzétételét. Ha figyelembe vesszük a szervezeti intellektuális tőke megfoghatatlanságát, illékony természetét, a szervezeti és az egyéni tulajdon közötti határvonal homályosságát is, megállapíthatjuk: a szellemi tulajdon védelme a mai kor tudásmenedzsmentjének egyik legsúlyosabb problémája, amivel a tudásmenedzsment rendszerek kialakításánál és fejlesztésénél feltétlenül számolni kell. A szellemi tulajdon védelme egyéneknek, szervezeteknek és államoknak egyaránt gondot jelent. A védelem módjának és erősségének meghatározása bonyolult optimalizálási feladat, hiszen a védelem hiánya vagy gyengesége rontja a tudás fejlesztőinek motiváltságát, a túlzott védelem viszont megnehezíti a tudás áramlását, hasznosulását, más tudásokkal való kombinálását (The Economist 2004/a).

g) Kollektív tudásfejlesztés. Az információs technológia fejlődésével szorosan összefüggő jelenség az is, hogy a tudás teremtése és fejlesztése egyre inkább kollektív tevékenység (Kelley 2005). Az informatikai eszközök már sok éve lehetővé teszik, hogy különböző (kutatási, elemzési, fejlesztési) akciókon kisebb-nagyobb csoportok dolgozzanak együtt. A közelmúlt fontos fejleménye, hogy megjelentek és széles körben elterjedtek olyan internetes alkalmazások, illetve szerveződések, amelyek más kifejezetten a kollektív intelligenciára, a sokak közreműködésével megvalósuló kollektív alkotásra építenek. Ide tartoznak például a különböző, leginkább a szoftverfejlesztésben elterjedt „open source” programok (Linux, Apache stb.), a sokak közreműködésével fejlesztett tudományos honlapok, vagy az olyan kollektív termékek, mint a Wikipedia nevű internetes enciklopédia. Egyelőre csak találgatni tudjuk, hogy a fejlődés e téren milyen irányba halad majd tovább, hol húzódnak a kollektív intelligencia és a kollektív alkotás határai.           

A felsorolt jelenségek és trendek közvetlen és jelentős hatást gyakorolnak a tudásmenedzsmentre, befolyásolják annak eszközeit és technikáit, de az ide tartozó tevékenységek célját és lényegét nem változtatják meg. A tudás menedzselése mindig az adott kor technikai eszközeivel és színvonalán történik, de maguk az alaptevékenységek állandók, a technikai lehetőségektől függetlenek.”

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.