Morfondír

Ma délelőtt egy műhelymunkán voltam, egészen ebédig. A téma: a hazai infokommunikációs (IKT) szektor fejlesztését célzó hoszú távú elképzelések, amelyeknek majd be kell épülniük egyéb gazdaság- és társadalomfejlesztési tervekbe. Az anyagból és a hozzá fűzött indító tájékoztatóból látható, hogy sok nyitott kérdés van, és ez nemcsak a tartalomra vonatkozik, hanem a módszertanra is, arról nem is beszélve, hogy ki a gazdája az egésznek. A szakmai problémákhoz nyilván politikaiak is vegyülnek, ami nem meglepő, hiszen választási év jön, és még ha marad is a mostani koalíció, akkor is átalakulhat a kormányzat és a gazdaságirányítás struktúrája. A helyezkedés és a taktikázás már nyilván megindult. Bennfenteseknek a mozgás nyilván (?) áttekinthető, külső szemlélőknek már sokkal kevésbé.

Kérdés van itt bőven. Hogy mást ne mondjunk: érdemes az IKT-t külön szektorként kezelni? Ha engem kérdeznének, azt mondanám, hogy igen. Ez egy markáns szektor, sajátos jellemzőkkel és tövényekkel, ráadásul az előző század végének leglátványosabban fejlődő szektora. Határvonalai tényleg elmosódóban vannak, de másutt is megkülönböztetett figyelmet kap. Nehezebb kérdés az, hogy a szűkebb értelemben vett IKT termelő és szolgáltató szektort együtt kell-e kezelni a felhasználókkal. A válaszom ez lenne: nem, vagy legalábbis nem feltétlenül. A világban vannak olyan országok (lásd pl. Indiát), amelyek fejlett (értsd: exportképes) IKT termelő és szolgáltató szektoral rendelkeznek, miközben a használat terén jelentősen le vannak maradva. Persze nyilván az a szerencsés, ha a szektor együtt fejlődik a hazai felhasználókkal, kölcsönösen megtermékenyítik egymást, mint a csigák, ha jól emlékszem a harmadikos biológiaanyagra.

Egy nagy kérdés: van nekünk keresnivalónk a nemzetközi IKT térképen? Van, bár sokkal jobb lett volna akkor nagy lendületet venni, amikor az iparág a kilencvenes években a fénykorát élte, amikor több tér volt, a piac nem volt ennyire konszolidált. Ez másoknak sikerült, nekünk kevésbé, de pesze még mindig ott vagyunk a jó középmezőnyben, bizonyos versenyszámokban esélyeink is vannak.

Egy átgondolt, hoszú távú IKT fejlesztési politika tehát még figyelemre méltó hasznot hozhat. Mikor jó egy ilyen politika? Ha egy mondatban kellene rá válaszolni, azt mondanám: akkor jó, ha határozott trendekhez, viszonlyag jól kivehető fejlődési irányokhoz illeszkedik, azaz megpróbál felülni a hullámok hátára, és nem igyekszik árral szembe menni. Vannak ilyen rendek és irányok? Bár sok a bizonytalanság, néhány talán beazonosítható.

Itt van például a technikai fejlődés teremtette lehetőség és a költségcsökkentési kényszer közös gyermeke, az outsourcing trend, vagyis a nemzetközi munkamegosztási rend átalakulása. Akarjuk-e, hogy kies hazánk fontos központjává váljon a kihelyezett informatikai és informatikával támogatott szolgáltatásoknak? Ha igen, meg tudjuk-e teremteni, ami ehhez kell: a viszonylagos költségelőnyöket, a mennyiségében és minőségében egyaránt megfelelő munkaerőt, a vonzó üzleti környezetet? Aztán itt van például a széles sáv terjedése, ami egy sor új szolgáltatás előtt nyitja meg a kaput – ott akarunk lenni ebben a buliban? Egyre nagyobb az infokommunikációs rendszerek működésének biztonsági kockázata – tudunk mi fontos tényezők lenni az ehhez kapcsolódó piacon?  

Itt van Ázsia felemelkedése: hozhat ez nekünk valami mpzitívat a nyilvánvaló veszélyeken kívül? Lehet hídfőálásokat építeni Ázsia felé?  Aztán itt van az új, informatika-igényes technológiák megjelenése: biotechnológia, nanotechnológia – tudunk ezekhez adni valamit? De itt van akár a vén kontinens elöregedése is: milyen IKT szolgáltatások kellenek az idősek piacán? Tudunk versenyképesek lenni az egészség-informatikában? Itt vannak a technikai téren elmaradottabb, de felfelé induló (?) környékbeli országok: Románia, Bulgária, Ukrajna – meg tudunk jelleni a piacaikon a tapasztalatainkkal? Össze tudunk hozni néhány, számotevő súllyal rendelkező regionális céget? Tudonk náluk befektetőkként, tanácsadókként, közvetítőkként fellépni, vállalatokat építeni? Meg itt van az okatás: akarunk-e, tudunk-e infokommunikációs oktatási központá válni? Be tudunk juttatni legalább egy-két egyetemet legalább a második ligába?

Szóval nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből. Tényleg nagyon kíváncsi. Mert lehet másképpen is gondolkozni. Nem kell már külön állami terv, állami program az infokommunikációhoz. Bízzuk az egészet a piacra. Nem lettünk informatikai nagyhatalom, és a konszolidálódó piacon már nem is jók az esélyeink. A zászló már másoknak áll. Szedjük le a még a fán maradt gyümölcsöket, aztán keressünk magunknak másik kertet. Néhányan így is tudnak majd nagyot dobni, esetleg lesz egy pár nemzetközi piacon is sikeres termékünk. Elég az.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.