Molnár

Örkény Színház: A testőr. Most láttam harmadszor. Először a Vígben Ruttkai Évával és Darvas Ivánnal, másodszor a Madáchban Huszti Péterrel és Piros Ildikval, és most harmadszor, Mácsai Pállal és Kerekes Évával.

Molnár Ferenctől nagyon bölcs dolgokat lehet tanulni. Itt van például az az intelem, amit Dominika hercegnő (nekem Tolnay Klári) fogalmaz meg Alexandrának (nekem Bencze Ilona) A hattyú végén:

Dominika: …Hattyúnak lenni: mikor a hold fénylik a tavon, méltóságosan siklani, mint az álom… Fenségesen. Csak siklani a kék fényben, lányom… a partra nem menni. Gyalog sose járni. Ott a szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Tán nevetséges is… A hattyú, ha gyalogol… ha a parton totyog… bizony valami más madárhoz hasonlít.

Alexandra: Liba?

Dominika: Majdnem, lányom. A természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki is derül róla…”

Erről manapság sokan megfeledkeznek.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.