Modell

Tegnap délután meghallgattam néhány előadást a Magyar Outsourcing Szövetség konferenciáján. Itt a második részben már a gyakorlatról volt szó.

A gyakorlat minden bizonnyal legfontosabb kérdése, hogy megéri-e kiszervezni. Ha megéri, akkor nőni és fejlődni fog a piac, hiszen, mint tudjuk, a technikai akadályok jórészt legyőzhetők. Kovács Attilának, a SAO-Synergon ügyvezető igazgatójának volt egy érdekes levezetése a várható gazdasági haszonról. Nekem lényegében ezt üzente: ha a kiszervező a maga szűkebb környezetében (vagyis saját kerületében, városában, országában) keres magának szolgáltatót, akkor egy „egyszerű” outsourcing akciótól nem sok hasznot remélhet, és ez igaz a szolgáltatóra is. „Egyszerű” alatt azt kell érteni, hogy a szolgáltató átvesz egy tevékenységet emberestül, gépestül, esetleg épületestül, aztán nagyjából mindent ugyanúgy csinál tovább, csak az ember most már az ő bérlistáján van, az eszközök pedig az ő mérlegében. (Persze adott esetekben egy ilyen akciónak is lehet értelme, ha például a kiszervező pénzhez akar jutni, meg akarja változtatni a pénzáramlásokat.)

Nem sok hasznot remélhet, mert a bérek nagyjából egyformák, az adók egyformák, az áram ugyanannyiba kerül, ráadásul mindezekre rárakódnak mindenféle tranzakciós költségek, a szolgáltató meg nyilván profitot  is szeretne. Vagyis, hogy szakszerű legyek, nem keletkezik új érték, amin osztozni lehetne. Tanulság: ha ilyen közvetlen költségelőnyök nincsenek, akkor másutt kell a hasznot keresni.

Szerencsére vannak egyéb lehetőségek is, méghozzá nem is kevés. Amikor ezeket sorolta, Kovács Attila a szolgáltatás modelljét emelte ki: egy profi szolgáltató ennek megváltoztatásában keresheti a gazdaságosság és a megtérülés kulcsát, vagyis másképp, máshonnan, más eljárásokkal, röviden más modellel szolgáltat. Mindezekből az is következik, hogy azok a szolgáltatók fejlődhetnek a leglátványosabban, amelyeknél a haszon, a kiszervezéssel elérhető plusz érték mindkét forrása (direkt költségelőnyök, modellváltás) megvan.

A nap végén egy kis vita is kibontakozott arról, hogy vajon milyen munkaerőre van szükségük a kis- és a nagyméretű outsourcing-szolgáltatóknak, vajon egyformák-e az igények, valamint hogy képes-e a mai hazai felsőoktatás ezeket az igényeket mennyiségben és minőségben kielégíteni. Az utóbbi téma engem nagyon érdekelt volna, de az időnk már elfogyott. Sebaj, talán rá lehet venni a Szövetséget, hogy rendezzen egyszer erről egy nyilvános kerekasztalt, ahol együtt vitatkozhatnak a munkaadók, a munkavállalók, a felsőoktatási intézmények, valamint a felsőoktatásért felelős kormányzati intézmények képviselői.  

A konferencián megkaptam a most induló Outsourcing nevű lap első számát is.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.