Miről szól az Unió?

Tegnap késő este bekapcsoltam a televíziót, azon is a királyi csatornát. Láttam a drámai képeket a mádi természeti katasztrófáról, meghallgattam Aczél Endre véleményét Tony Blair újraválasztásáról. Ez után Bojár Gábor következett, a Graphisoft elnöke: a cégéről és a most megjelent könyvéről beszélgetett Krizsó Szilviával.

Volt két mondata, ami megragadt bennem és ma reggel arra késztet, hogy billentyűzetet ragadjak. Most már nyugodtan hazahozhatják a vállalat központját Hollandiából, mondta, hiszen itthon nagyjából ugyanolyan körülmények vannak, mint ott. Erről is szól az Unió, tette hozzá, nem csak a pénzek újraelosztásáról.

Hát igen, az Unió egy nagy újraelosztási rendszert működtet, és valószínű, hogy a legtöbb embernek mostanában ez jut róla az eszébe. Az Unió egy hely, ahol pályázni lehet, akitől szerencsés esetben pénzt lehet kapni. Pénzt, amit az ismeretlen adófizetőtől szednek be, és aztán különböző tervek és programok szerint szétosztanak. Ez az újraelosztási rendszer igen hasznos lehet, ha elmaradott területeket kell felzárkóztatni, valamilyen sürgető fejlesztés érdekében erőforrásokat kell koncentrálni.

De legyünk óvatosak. Az újraelosztás tulajdonképpen mesterséges beavatkozás a piaci mechanizmusokba, a gazdasági törvényekbe. Használói könnyen összekeverhetik a pályázati lehetőségeket a valóságos piaci impulzusokkal, az uniós projektmunkát a valóságos piaci munkával, a pályázatképességet a piacképességgel, a támogatást a valóságos piaci bevétellel. Légvárakat építhetnek, amelyek maguktól összedőlnek, ha lekapcsolják őket az infúzióról.
 
Az Unió ugyanakkor másról is szól, pontosabban fogalmazva próbál szólni. A világban éles gazdasági verseny bontakozott ki három nagy erő között: az egyik az USA, a második Kína, illetve az ázsiai térség, a harmadik az Európai Unió. Mindháromban hatalmas embertömeg él, az Unióban például, úgy tudom, vagy négyszázötven millió fő. A fejlődés egyikben sem megy simán, mindegyiknek megvannak a maga gyenge pontjai. Amerika éppen lassulni látszik, nagyon nagy a deficit, egyesek a stagfláció rémét emlegetik. Kína kifulladhat. Az Unió egyik gyenge pontja a máig fennmaradt tagoltsága, megosztottsága. A versenyképessége hosszabb távon attól függ, tud-e egységes, integrált piacként viselkedni, amelyen érvényesülhetnek és kibontakozhatnak a gazdaság erői, törvényei.

Vessünk egy pillantást az informatikai szolgáltatások uniós piacára. Mit látunk? Vállalkozások ezreit, amelyek közül csak kevés tudja felvenni a versenyt a hatalmas amerikai és ázsiai cégekkel. A verseny brutális, a piac pedig alig nő: a Gartner szerint ez évben talán 3,5%-ra lehet számítani. Az árak folyamatosan csökkennek, a nyereséghányadokra óriási nyomás nehezedik. Az informatikai rendszerek, azok elemei, struktúrája és működtetési módja szabványosodnak. Az internet lehetővé teszi, hogy ezeket a rendszereket egyre nagyobb mértékben távolról működtessék és gondozzák. A fejlesztés, például az új szoftverek megírása egyre inkább ipari tevékenység, ahol nagyrészt kész elemekből, kompatibilis alkatrészekből dolgoznak. Az ügyfelek között egyre több a multinacionális, sőt globális szervezet, amely egységes kiszolgálást akar a világ különböző pontjain.

Mire utalnak ezek a jelek? Hát például arra, hogy ebben az iparágban erősödik a konszolidációs nyomás. Aki még nem tette meg, annak sürgősen újra kell gondolnia a stratégiáját, de most már európai dimenziókban. Néhány fontos kérdést fel kell tenni és meg kell próbálni választ keresni rájuk. Mennyire erős a konszolidációs és globalizációs nyomás az én piacomon? Ha erős, képes vagyok kezdeményezni és diktálni, vagy jobb, ha kicsinosítom magam, és várom az alkalmas vőlegényt, vevő-legényt? Vőlegényeknek kínáljam fel magam, vagy inkább szövetségeseket keressek? Milyen esélyei vannak egy jó házasságnak? Esetleg bújjak el egy piaci résbe, ahol meghúzhatom magam, de bele is szorulhatok? Meddig tudok megélni a helyismeretemből, a helyi kapcsolataimból?

A konszolidáció, ha valóban beindul, érdekes fejleményeket hozhat. A potenciális bevásárlók között az újságok olyan cégeket emlegetnek, mint például a sorait éppen átrendező IBM, a francia Atos Origin vagy az indiai Tata (igen, ők vannak ott Lágymányoson, az ELTE mellett, egy hatalmas, diverzifikált családi vállalat áll mögöttük). A lehetséges menyasszonyok között pedig még a nagy EDS neve is felbukkan.

Erők, kényszerek, szorítások tehát vannak. A kérdés most az, milyen terep lesz az Európai Unió a kibontakozásukhoz és a hozzájuk való alkalmazkodáshoz.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.