Mindnyájan normannok vagyunk, nem?

Színház: Becket, vagy Isten becsülete a Magyar Színházban, vagyis a (nekem) régi Nemzetiben. A problémák ott kezdődnek, hogy mit is jelent ez a cím tulajdonképpen. Az angol változat világosabb: Becket or the Honor of God. Némi internetes kutatás után látom, hogy több magyar fordítás él. Gimnáziumi nyelvtanórák rémlenek fel: mikor is teszünk a vagy elé vesszőt? És ha most itt van az a vessző, akkor hogy is kell ezt a címet értelmezni? Miben különbözik attól, ha így írjuk: Becket avagy Isten becsülete? És vajon ez a második világosabb?

De fel lehet tenni komolyabb kérdést is (fel is teszik a színpadon): egyáltalán, ki ez a Becket? Egy igaz a sok hamis között? Vagy egy ember, aki mindig azt a feladatot veszi komolyan, amit éppen adnak neki? Az ő becsületéről van szó, vagy Istenéről, és mi az a becsület tulajdonképpen? És ki ez a király, ez a neurotikus második Henrik?

Az előadás nem sokat segít a kérdések megválaszolásában. Kicsit esetlen is; furcsa például, amikor a tetőpontnál, a székesegyházi gyilkosság után bejönnek a díszletezők és komótosan átrendezik a színpadot. Úgy emlékszem, a darabot magyar változatban először a Nagyvilág folyóirat hozta le, én is abban olvashattam. Ott jelent meg a Love Story is, ami akkoriban nagy szenzáció volt, bár ez mai szemmel meglehetősen röhejes.                 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.