Mikor nemesb az ember?

Közhely (1): információs társadalomban élünk, vagy legalábbis azt építjük, kinek hogy tetszik. Közhely (2): információ rengeteg van, valósággal dúskálunk az információban, ráadásul a digitalizált információnak megvan az a kellemes tulajdonsága, hogy szinte ingyen másolható, többszörözhető, megosztható, továbbítható.

Újabb gondolat: a közgazdaságtan a szűkösség tudománya: egyensúly, optimum keresése a szűkösség körülményei között. De miből áll ma fenn szűkösség? Hát például a figyelemből. Az emberi figyelemből, ami felfogja, feldolgozza az információt. A figyelem korlátozott mértékben áll rendelkezésre, például nekem is csak adott mennyiség van belőle: miközben írom ezt a bejegyzést, nem tudok másra figyelni, és amióta néhány érdekes tanulmányból megtudtam, hogy az agyi „multitasking” hosszú távon veszélyes lehet, nem is akarok.

Ha a figyelem fontos és kevés van belőle, akkor el kell gondolkozni a figyelem közgazdaságtanán. Richard Lanham professzor például könyvet írt róla, hasonló megfontolásokból kiindulva. Ő aztán a szavak, a nyelv, a stílus, a művészetek, a különböző szűrők felé kanyarodik, én azonban most másról szeretnék szólni. Danah Boyd blogját látogattam meg a minap, és találtam egy érdekes bejegyzést (június 22.), ami a figyelem világának egy sajátos, régtől fogva létező, de ma különösen aktuális dilemmáját fogalmazza meg, a saját példáján természetesen. Közhely (3): figyelem = pénz. Marketinges nyelven: figyelem = reklámbevétel. Ahová a figyelem fordul, oda áramlanak a reklámkiadások. Korunk gazdaságából egy jó nagy szelet működését ez az egyszerű összefüggés magyarázza.

Mivel a figyelem korlátozottan áll rendelkezésre, versenyezni kell érte. A figyelemért semmi sem drága. Félre a nemes célokkal: nem tanítani, pláne nem nevelni kell, hanem figyelmet szerezni, bármi áron, bármilyen eszközzel. Ezt diktálja a piaci logika, a figyelem gazdaságtana. A következmények itt vannak körülöttünk, lépten-nyomon beléjük botlunk, ami nem csoda, hiszen éppen az a cél, hogy beléjük botoljunk. Ennek a törekvésnek számtalan olyan megnyilvánulása lehet, ami nem tetszik valakinek.

A kérdés az, veti fel Danah Boyd, hogy mi ilyenkor a teendő. Első reflex: tiltakozni kell, kritizálni, bírálni, rámutatni a figyelemszerző akciók alantasságára, olcsóságára, veszélyeire. Mi történik ilyenkor? A bíráló a figyelem megszerzőjének akaratlan kiszolgálója lesz, hiszen ő is ráirányítja a figyelmet, az adott figyelemgeneráló ökoszisztéma önkéntes munkásaként. Jó, de hogy lehet elvonni a figyelmet? Hallgatással. Ne írj, ne beszélj róla. Ha nem öntözöd, talán elhervad. De mindig akad, akik öntözi, sőt, az öntözők általában jóval többen vannak. Hát akkor?…

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.