Michel Strogoff

A nemrég megrendezett budapesti Web 2.2 konferencia egyik tanulásága az volt, hogy igazából nem tudjuk pontosan, mi is az a Web 2.0, pontosabban több párhuzamos definíció él egymás mellett, átfedésekkel persze.

Úgy tűnik, ez a világot nem zavarja abban, hogy egyre többet beszéljen és írjon a Web 3.0-ról. A napokban több ilyen írást is átböngésztem fotelben, íróasztalnál, villamoson. Nem nehéz őket megtalálni, egyik hozza magával a másikat, ráadásul nagy nevek, igazán nagy nevek is vannak mögöttük. A bizonytalanság, ha lehet, még nagyobb, mint a Web 2.0 esetében. Szinte hallani lehet, hogy amikor valaki definícióval próbálkozik, csikorog a tolla, nyikorog a billentyűzete, majd megkönnyebbült sóhajjal azt mondja: nézzünk inkább egy-két példát. Melyik a kedvenc példa? Hát az utazás.

Ha utazás, akkor legyen utazás. Képzeljük el, hogy Sztrogof Mihály, hivatásos futár, megbízást kap minden oroszok cárjától: el kell jutnia Irkutszkba, a Bajkál-tó mellé. A tatárok fellázadtak, valószínűleg ezt a várost is meg fogják ostromolni, üzenetet kell vinni az ott tartózkodó nagyhercegnek: Tartsátok a várost, jövünk!. A feladat nem egyszerű, Irkutszk nagyon messze van Szentpétervártól, át kell kelni a Volgán, a Kámán, meg kell mászni az Urál hágóit, ott a végtelen sztyeppe, a jeges Angara, és közben persze a fellázadt tatárok mindenfelé. Vonat csak egy darabig van, az út nagy részét postakocsin, lóháton és gyalog kell megtenni. Indulás holnap reggel.

Mit tehet Sztrogof Mihály? Bonyolult szervezési feladat ez: vonatoknak kell utánajárni, postaállomásokat kell feltérképezni, szállásról kell gondoskodni, tájékozódni kell a hadműveletekről. Meg kell tudni, árad-e a Káma, befagyott-e az Angara, járhatók-e a hágók.

Szerencsére itt van az internet meg a világháló. Ha Sztrogof a Web 0.0 világában él, nem sok esélye van: háló már létezik, de nehéz használni, szakember kell hozzá, ráadásul információ sincs rajta elegendő. Ha az indulási parancsot a Web 1.0 korszakában kapja, akkor csak el kell indítania egy barátságos böngészőt, és ha futárként kapott némi kiképzést arról, hogy ilyen esetekben mit célszerű keresnie, milyen oldalakat kell meglátogatnia (vasúttársaságokét, postaállomásokét, fuvarosokét, komposokét, meteorológiai állomásokét, a térképészeti hivatalét stb.), akkor sok fontos adatot találhat, többnyire statikus formában, elektronikus prospektusokba, dokumentációkba szerkesztve. Az adatok felhasználásával aztán persze saját magának kell összeraknia az útitervét.

Ha az indulás még ennél is későbbre esik, vagyis a tatárok a Web 2.2 korszakában lázadnak fel, Sztrogofnak még könnyebb dolga lesz. Felisimerheti, hogy a háló már nem csak linkekkel összekötött dokumentumok hálózata, hanem egyre inkább emberek és szolgáltatások közötti hálózat. Megnézheti a Wikipédiában, hogy mit kell tudni a Bajkál-tóról. Elolvashatja azok blogjait, akik a közelmúltban átkeltek a sztyeppén, sőt, utazás közben akár saját maga is írhat blogot a postakocsi bakján vagy egy tutajon üldögélve, valamilyen mobil kütyün, megosztva a problémáit másokkal, mint például: emberek, tudja valaki, milyen messze vannak most a tatárok a gázlótól? Ég még Omszk, vagy már eloltották? Rákeverheti a Google Earth-re a hadijelentéseket. Bejelentkezhet egy társasági hálózatra, felveheti az ismerősei közé a nagyherceget, és megnézheti, milyen társasági csomópontokon keresztül juthat el hozzá (ha minden igaz, maximum hat lépésben). Beírhatja  a Google-ba, hogy „postakocsi”, és a kapott listából megállapíthatja, mit tartanak az emberek a legfontosabbnak ebben a témakörben.

Ez már egy sokkal gazdagabb információs világ, megjelenik benne a kollektív intelligencia, a sáv jóval szélesebb, a gép egyre szolgálatkészebb, de még mindig buta, olyan, mint a kutya, aki farkcsóválva hozza a papucsot, de fogalma sincs, hogy miért. A sok adatnak, feltálalt ismeretnek Sztrogof fog értelmet adni, a rengeteg kis kockából ő rakja össze a képet, a „meaning” az ő fejében jelenik meg.

Na de most jön a Web 3.0, mondják az okosok. Ha a futárunk szerencsés, akkor a tatárok kivárják ezt a korszakot, és csak ekkor pattannak a lovaikra és vonulnak Irkutszk ellen. Sztrogof pedig, amikor átveszi a cártól a parancsot, leül a gép mellé, és egy jól megfogalmazott, frappáns kérdést tesz fel neki: Hogy jutok el a leggyorsabban Szentpétervárról Irkutszkba? A gép pedig megérti ezt a kérdést, egy hangya szorgalmával és egy villám sebességével dolgozni kezd, adatokat, információkat kajtat fel, értelmezi, értékeli, összekapcsolja őket, gondolkodik Mihály helyett, és végül szépen válaszol a kérdésre: vettem neked jegyet az omszki gyorsra, foglaltam szállást éjszakára, reggelre le vannak foglalva a lovak, két nap alatt jutsz el a következő postaállomásra mert éppen vihar van a szteppén, vigyél puskát, mert ott várhatóan megkergetnek a tatárok, az Angarán eléred az utolsó kompot… stb.

A kérdés csak az, mitől lesz ilyen okos a gép, hogyan jelenik meg a „meaning” az ő fejében is, miként kapcsolódik össze ilyen simán az a rengeteg információ és szolgáltatás. Egy biztos: ha lesz Web 3.0, nagyon könnyű lesz házidolgozatot írni.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.