Mi, bloggerek

Meglátogatott a Műegyetem egyik hallgatója, aki a vállalati blogokról írja a szakdolgozatát. Előtte elküldte a már elkészült fejezeteket. Ezekből kiderült, a vállalati blogokhoz a tudásmenedzsment felől közelít. Az első fejezetek erről a szakterületről szólnak: definíciók, tacit és explicit tudás, tudásspirál, Polányi és Nonaka stb. A vállalati blogokat tehát a tudásmenedzsment eszközeként kezeli.

Azt mondtam neki, hogy ez lehetséges: kétségtelen tény, hogy több olyan vállalat van, ahol a blogok a megszerzett tudás rögzítésére és megosztására szolgálnak. Azt is mondtam, hogy nehéz dolga lesz, hiszen az ilyen fajta blogok általában nem nyilvánosak. Egészen más a helyzet viszont a külső kommunikációt szolgáló blogokkal, amiket direkt a nyilvánosságnak szánnak: a vállalat üzenni akar a külvilágnak, beszélgetni akar vele. Itt is van némi tudásmenedzsment, de ez inkább marketing, PR, ügyfélkapcsolatok menedzsmentje.

Végül abban állapodtunk meg a hallgatóval, hogy megpróbálja mindkét vonalat kibontani. De ha már ilyen tanulmány születik éppen a blogvilág egy fontos szeletéről, tegyünk még egy megjegyzést a témával kapcsolatban. A blogokról már nem lehet újdonságként írni. A blogvilág, vagy nevezhetjük éppenséggel blogpiacnak is, beérett. Az érettség tipikus tüneteit kezdi mutatni. Hogy mást ne mondjunk, hatalmas tömeget képvisel és differenciálódik, szegmensekre bomlik. Ha szakszerű akarnék lenni, azt is mondhatnám: a pozíciók, a pozicionálási stratégiák kezdenek letisztulni, ami nem feltétlenül jelent borotvaéles határvonalakat.

A The Economist november 18-i száma szerint 57 millió blog van; hogy miért pont annyi, az rejtély marad. Mindenesetre jó sok született, az biztos. Osztályozni sokféleképpen lehet őket. Vizsgáljuk meg például, hogy a piachoz és a pénzhez való viszonyuk alapján, kísérletképpen, milyen csoportokat, blogszegmenseket különböztethetünk meg.

Ha egy elképzelt skála egyik végéről indulunk el, azt mondhatjuk, ott fizetett bloggereket találhatunk, akik üzleti megbízásból írnak blogot és ezért a tevékenységükért pénzt kapnak a megbízójuktól. Egy ilyen bérblogger dolgozhat egy vállalatnak, de dolgozhat akár egy médiumnak is: a lényeg az, hogy a blogírás és a pénzjövedelem között direkt kapcsolat van. A bérbloggernek a blog megélhetési lehetőség, a megbízójának pedig befektetés, ami, remélhetőleg, valamilyen módon megtérül. Ez utóbbi már az alkalmazott üzleti modell függvénye. A megélhetési blogírás lehet akár magánvállalkozás is, és azt is megállapíthatjuk, hogy ez a forma terjed, egészen sikeres példányai is vannak. Találkozhatunk például olyan szakértőkkel, akik eddig újságokban és más médiumokban hintették az igét, de most rájöttek, hogy nincs szükségük közvetítőre: ha ügyesen csinálják, a közönségük velük megy, akár több tízezer látogatós forgalmat is generálhatnak naponta, és annak bizony komoly üzleti értéke van, ha van hozzá működő pénzszerzési modell. De nem kell feltétlenül szakértőnek lenni. A gyakorlat azt mutatja, hogy némi tehetséggel és szerencsével, no meg a közízléshez való igazodással akár intim szappanoperákkal is lehet figyelmet kelteni, és ha van figyelem, akkor megindulhat a pénz.

Ha tovább lépünk az elképzelt skálánkon, olyan típusokat találhatunk, amelyeknél az üzlethez és a pénzhez való viszony áttételesebb. A jobb vállalati blogok jelentős része ide tartozik, és most nem azokról van szó, amelyekben direkt reklám van, hiszen azok inkább az előző szegmens részei. Azokra a vállalati blogokra gondolok, amelyek a külvilággal való közös gondolkodást, bizonyos értelemben a külvilág „nevelését” (értsd: tájékoztatását, felkészítését, oktatását) szolgálják. Ez nyilván jó az üzletnek is, de a hatása áttételes, a manipulációs szándék nem annyira direkt, mint az előző kategóriánál.

Ha tovább haladunk a skálán olyan blogokkal találkozhatunk, amelyek fő célja valamilyen szakértői személyiség, imázs felépítése: itt vagyok, és amit tudok, íme most kiteszem elétek, lássátok és olvassátok. Miért teszem ezt? Hát azért, hogy majd egyszer rám gondoljatok, ha szakértőre (ügyvédre, mérnökre, programozóra, üzleti tanácsadóra stb.) lesz szükségetek. Üzleti szándék tehát van, de egyre áttételesebb.

Ha még tovább megyünk, az üzleti szándék, a pénzzel, a piaccal való kapcsolat egyre kisebb szerepet játszik, ami viszont egyre fontosabb lesz, az a személyes hírnév, az elismertség, a szakmai tekintély. Számtalan érdekes jelenség bizonyítja, hogy ez mennyire fontos és életerős ösztönző. Az ilyen bloggerek sokat adnak ki magukból, üzleti szempontból már irracionálisan sokat, de nekik nem is az üzleti haszon a fontos, hanem inkább a szakmai tekintély, az, hogy megforduljanak utánuk az utcán, vagy összesúgjanak a hátuk mögött a kávéházban, de mindenképpen sokat emlegessék őket.

Végül, a skála másik végén azok a blogok találhatók, amelyek szerzőinek a legcsekélyebb anyagi haszonszerzési céljuk sincs, igazából hírnévre sem vágynak: egy szűkebb társaságban, családi-baráti körben igyekeznek felépíteni, megjeleníteni magukat, vagyis a maguk társasági hálóját szövik. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.