Mérhetetlen?

Péntek délután vita a Műegyetemen Laáb Ágnes „Ga(ráz)dálkodás a szellemi vagyonnal” című kéziratáról. Népes közönség, élénk, érzelmektől sem mentes beszélgetés arról, alkalmasak-e a mai szabályszerű számviteli kimutatások a vállalati vagyon értékének mérésére, felismerik-e a vezetők az emberi tényező fontosságát, lehet-e használni olyan fogalmakat egy vállalat állapotának leírására, mint például „egészség” vagy „energia”, lehet-e olyan könyvet írni, amelynek egyik fejezete a számvitel kőkemény logikájáról, a másik pedig az ezoterikáról szól, és így tovább.

Véletlen, de érdekes egybeesés: a világ legnagyobb számviteli cégeinek vezetői pár napja tettek közzé egy dokumentumot a közösen elfogadott jövőképükről. A sajtó és a szakma azonnal vitatkozni kezdett róla. A The Economist például utópisztikus fantáziálásának tartja ezt a víziót. Miről is van szó tulajdonképpen? Abban sokat egyetértenek, hogy a mai „szabályos” számviteli kimutatások egyre kevesebbet érnek, egyre kevésbé pontosan mutatják egy vállalat vagyoni helyzetét, jövedelemtermelő képességét, fennmaradási, fejlődési esélyeit. David Wessel írta a Wall Street Journalban 2002. február 7-én: „…what makes the Enron scandal serious … [is that] it highligts that the bookkeeping that is >generally accepted< these days is too often meaningless, if not false.” Az auditált kimutatások leginkább múltbeli események rögzítésére és persze az adóhivatal igényeinek kielégítésére alkalmasak - állítja a The Economist újságírója is.

Mit mondanak erre a nagy számviteli cégek összegyűlt képviselői? Azt, hogy a szokásos módon elkészített negyedéves jelentéseket valami mással kellene felváltani: könnyen hozzáférhető, az interneten publikált, valós idejű vagy ahhoz közeli információkkal a vállalat egészségi állapotáról. Ezeknek a „lágy” tényezőket is magukba kellene foglalniuk, így például a vevőkkel ápolt kapcsolatok milyenségét, az alkalmazottak képességeit, a termékfejlesztés dinamikáját. Az auditorok pedig nem szabályokhoz, hanem elvekhez igazodnának, amikor megmondják, szerintük fair képet mutat-e a cég magáról.

Ez az új világ szép lenne, szólalnak meg a kritikusok, de van benne egy jó adag naivitás. Az ilyen információkat aligha lehet a szükséges mértékben szabványosítani. A valós idejű információk pedig tovább fokoznák a befektetők rövidlátását. Különben is, még a GAAP és az IFRS között sem dőlt el a csata. A javaslatok tulajdonképpen az auditorok félelmeit tükrözik, hiszen az Arthur Andersen szelleme még mindig itt kísért közöttük. A felelősségtől akarnak szabadulni. Ha a jövőkép megvalósulna, az auditori aláírás nem lenne sokkal több egy folyamatosan változó véleménynél.      

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.