Merengés az e-fürdőben

Elbújni bizony egyre nehezebb. Hogy egy példát mondjak: a Google Earth-ön megtaláltuk a házunkat. Még az is látszik, hogy a kocsi bent áll-e az udvaron. “Gyanítom, hogy előbb-utóbb személyazonosításra alkalmas mikrocsip kerül a fülünkbe” – mondja az adatvédelmi biztos.

Nos, az új debreceni fürdőben a fülem nem volt veszélyben. A csuklómra viszont kaptam egy elektronikus azonosítót, és onnan kezdve szinte minden elektronikusan ment, magát a fürdést kivéve persze. Ezzel megyek be, ez találja meg és nyitja ki a kabint, ezzel kapom meg az “ajándék” üditőt (azért teszek idézőjelet, mert közgazdasági tanulmányainkból tudjuk, hogy ingyen ebéd nincs, üdítő pláne), ezzel kell átcsekkelni más részlegekbe, stb. Az elején készletre vesznek mint fürdővendéget, aztán a végén fizetek mindenért. Szerencsére nem a rendszer talál meg engem, hanem nekem kell felleni őt, azaz rátenyerelni a ketyerével a megfelelő érzékelőkre. De az ember fantáziája megindul: mi lenne, ha a csuklómra egy kis rádiós “smart dust” kerülne, akkor azt is tudnák itten, hogy éppen hol vagyok, élek-e még, nem ment-e fel a meleg pezsgőfürdőben a vérnyomásom. Meg aztán fürdő helyett, a parti fikuszok lengedezésén merengve, könnyű valami mást odaképzelni: például kórházat, iskolát, plázát.

A megfelelő működéshez egyébként kiképzett emberek kellenek. Ez könnyen megy, és már az előcsarnokban megkezdődik. Jól látszik: amit a nép szeret, azt gyorsan megtanulja. Szerencsére szóban megy a kiképzés, mert olvasni ott nem lenne sok kedvem.

E-sziget ez, egy nagy sajtbúra alatt. Modellértékű. A fürdő egyébként mindentől függetlenül remek.

Nem véletlenül írtam pont most erről a témáról. Egy kis szabadság következik, vagyis: fürdés, torna, napozás. Jó pihenést mindenkinek!

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.