Mélységes mély

Az író elhatározza, hogy írni fog egy könyvet. Tollat fog a kezébe, üres, fehér papírt tesz maga elé. Mi legyen az első mondat? Mennyire számít az első mondat? Mennyire kell komolyan venni az első mondatot? Másképp olvassák majd az első mondatot, mint a többit? Emlékezni kell az első mondatra? Valami meghökkentő, valami ütős kerüljön az első mondatba, vagy jobb, ha a feszültség csak később jelenik meg? Az első mondatban legyen benne az egész könyv kicsiben?       

Natsuo Kirino új könyve ezzel a mondattal kezdődik: “Whenever I meet a man, I catch myself wondering what our child would look like if we were to make a baby.” Ez a mondat lenne az egész regény kulcsa? Több mint négyszáz apróbetűs oldal egyetlen mondatban?

Grotesque – ez a könyv címe. Ez a második, amit Kirinótól olvastam. Az első címe is egy szóból állt: Out. Azt még véletlenül vettem meg: japán krimit még nem olvastam, az olvasók dicsérték, jöjjön hát, tegyünk próbát. Letehetetlen volt. Sötét könyv, “noir” a javából. Nem gyermeknek való. Kriminek nézett ki, volt benne gyilkosság, menekülés, nyomozás meg mindenféle egyéb kellék, de mégse volt krimi, hanem valami egészen más; hogy mi, azt nem is tudnám igazán megmondani. Határeset.         

Az első tehát véletlenül került a kezembe, a másodikat már tudatosan kerestem. Mivel (sajnos) nem tudok japánul, meg kellett várnom az angol fordítást. A borítón található ismertető szerint a Grotesque is krimi, vagyis bűnügyi regény. Bizonyos értelemben tényleg az. Két prostituáltat meggyilkolnak Tokióban. Egyikük sem mindennapi jelenség: az első valamikor rendkívüli szépségű fotómodell volt, a másik egy nagyvállalat kutatási részlegének helyettes vezetője, aki csak éjszaka űzi a legősibb mesterséget. Miért kellett meghalniuk, ki lehet a gyilkos? Ez így tényleg úgy hangzik, mint egy krimi.

Egy normális kriminek azzal kell végződnie, hogy megoldódik a rejtély, a gyilkost elfogják. Kirino könyve azonban nem normális krimi. Akkor hát micsoda? Én azt mondanám rá: rejtvény. A krimi is rejtvény persze: hipotéziseket kell felállítani, bizonyítékokat kell gyűjteni. Kihallgatások, ujjlenyomatok, hajszálak, genetikai minták. A normális krimikben a megoldandó rejtvény maga a bűntett. Kirinónál a bűntett másodlagos: az igazi rejtvény maga az ember. Az embert kell megfejteni. Itt van Yuriko, az egyik áldozat, az egykori szépség. Itt van Kazue, aki nappal közgazdasági tanulmányokat ír, éjszaka pedig a testét árulja. Itt van Mitsuru, a szorgalmas kis mókus, akiből előbb orvos, aztán terrorista lesz. Itt van Kijima, Yuriko futtatója, egy híres professzor fia. Itt van Zhang, a kínai, aki talán elkövette a gyilkosságokat, talán nem. Végül itt van Yuriko nővére, a mesélő, aki az egész történetet összefogja és előadja – ő az egyetlen fontos szereplő, akinek nem tudjuk meg a keresztnevét. Vajon miért? Ki ez a titokzatos nővér?

…És kik a többiek? Több mint négyszáz oldalon beszélnek, vallanak egymásról és saját magukról. Rengeteget tudunk meg róluk, a végén mégis úgy érezzük, hogy nem tudunk róluk semmit. A könyv egy burjánzó keresztrejtvény: egymásba kapaszkodó sorsok, jellemek keresztrejtvénye. Változó, átalakuló, átrendeződő mozaik, amiben hol ilyen minta rajzolódik ki, hol olyan. Megoldhatatlan tejvény, amiben haladni lehet, de a végére érni nem. Mi mozgatja ezeket az embereket? Miért olyanok, amilyenek? Honnan jönnek, milyen örökséget hordoznak, mit határoz meg bennük az öröklött genetikai anyag, mit a környezet? Mi akarnak? Mikor őszinték, mikor színlelnek, mikor csapják be a világot és mikor önmagukat? Hol itt a kulcs? Jellemek, egyéniségek diktálnak itt, vagy valami magasabb rendű törvény?

Mesterien megírt könyv, igazi remekmű a maga kategóriájában, amiről nem tudnám megmondani, hogy micsoda. Angolul olvastam. Soha nem fogom megtudni, hogy szól japánul. Kíváncsi lennék, hogy jelenne meg magyarul, milyen lenne az akusztikája. Fontos a nyelv? Lehet, hogy nem fontos. Fontosabb az olvasó, aki a mintát, a logikát, a vezérfonalat keresi ebben az egészben. Ha talál, az rá lesz jellemző, és nem a könyvre. A jó könyv tükör: magadat látod benne. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.