Mellékhatás

Pár nappal ezelőtt, egész pontosan január 24-én írtam egy bejegyzést az információs társadalom építésének lehetséges mellékhatásairól, és ebben használtam a „nem szándékolt következmény” kifejezést. Most itt van egy példa.

Ha modern gazdaságról és információs társadalomról van szó, Szingapúrt általában modellként szokás emlegetni. Egy lehetséges modellként, de alapjában véve pozitív példaként. A városállam pezsgése tagadhatatlan: rengeteg informatikai beruházás, nyitott kapuk a külföldi tőke és a jól képzett emberek előtt, alacsony vállalati adók, kulcsfontosságú iparágak (biotechnológia, gyógyszergyártás, pénzügyi szolgáltatások) fejlődésének ösztönzése, átlagosan 7,6%-os évi GDP növekedés az elmúlt három évben.

Ez mind nagyon szép. De van a képnek árnyoldala is. A legfrissebb statisztikák szerint a szingapúri középosztály nem részesedik a növekvő gazdagságból, a lakosság legszegényebb 30%-ának pedig romlott a helyzete az öt évvel ezelőtti állapothoz képest. A nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében a városállam kormányának lefelé kell nyomnia a költségeket, azon belül pedig a béreket. A pezsgés, a növekedés haszna gazdag magánszemélyekhez és a multinacionális vállalatokhoz áramlik. A lakosság leggazdagabb 10%-ának évi 2,3%-kal nő a jövedelme, és ebben a tőkejövedelmek és az osztalékok nincsenek is benne. A legszegényebb 10% évi átlagban 4,3% bércsökkenést szenved el.

Mindezek következtében a személyes fogyasztás az elmúlt két évben csak 3%-kal növekedett. A létminimum alatt vagy annak közelében élő tömegek egyre nagyobb problémát jelentenek. „Such an underclass was never part of Singapore’s grand plan” – írja a helyzetet elemző Sonia Kolesnikov-Jessop a Newsweekben (január 29.). Unintended consequence. Nem tervezett mellékhatás. (Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!)

Tévedés lenne azt feltételezni, hogy sajátos szingapúri jelenségről van szó. A bérek és fizetések világszerte stagnálnak a fejlett országokban. Azért furcsa ez, mert közben mindenki azt hangoztatja, hogy a tudás társadalmát építjük, a humán tényező a legfontosabb. Ez valószínűleg igaz is, de a helyzetet alakító erők játéka bonyolult. Bizonyos szakértelmek, bizonyos szakmák valóban látványosan felértékelődnek, számos jel mutat arra, hogy valóban kialakulóban van egy új, kozmopolita „kreatív osztály”. Másfelől azonban sok szakma és állás kerül veszélybe a rohamosan terjedő információtechnológiai megoldások miatt. A technológiai fejlődés szorosan összefügg a globalizálódással, ez utóbbi pedig jelenleg hatalmas tömegű olcsó munkaerőt kapcsol be a világgazdaság vérkeringésébe. Több erő hat tehát a bérekre és a jövedelmekre, a hozzáadott értékből való részesedésre. Az előbb említett stagnálás ezek összjátékának eredője.     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.