Meggyűrűzve

Didergő fiatalember szólított meg a minap a zuglói vasútállomáson. Arra volt kíváncsi, a Nyugati felé megyek-e, és ha igen, van-e vonatjegyem, vagy az újfajta BKV bérlettel szándékozom utazni. A válaszom hallatán (BKV forever!) húzott egy strigulát a papírjára.

Nyilván forgalomszámláló volt. Egyszerűbb lett volna a dolga, ha meg vagyok gyűrűzve. Igen, meggyűrűzve, mint a gólyák. Az ő vonulásukat a madarászok figyelik. Az enyémet a forgalomszámlálók. Persze modern gyűrűre gondolok, nem valamiféle rézkarikára. Itt a zsebemben a mobiltelefonom, miért ne lehetne az az én gyűrűm? A jeleiből nagy pontossággal megállapítható, hogy hol vagyok, milyen irányba vonulok és mekkora sebességgel, hol állok meg, hova megyek be, hol bóklászok egy kicsit.

Mivel mobilja praktikusan szinte mindenkinek van, nagy sokaság mozgását is figyelni lehet. Pontokat ejthetünk, csíkokat húzhatunk mindenféle elektronikus térképeken, mint a tornádótölcsérbe fellőtt nyomjelzők egyes amerikai katasztrófafilmekben. A pontok és a csíkok birtokában aztán a megfigyelők mindenféle érdekes dolgokat csinálhatnak, például eldönthetik, érdemes-e megállnia az albertirsai zónázónak hét óra ötkor (vagy a körül – a menetrend megfigyelésem szerint csak sztochasztikus kapcsolatban van a valósággal) a zuglói pályaudvaron.

Adatvédelmi szempontból persze ez egy horror, de amúgy van benne logika. A minap két cikket is olvastam erről a témáról meg a sok ezer fős kísérletekről. A forgalomszámlálás csak az egyik lehetséges felhasználási terület. Egy másik természetesen a reklám. Mozgásuk alapján az emberek különböző törzsekbe, nyájakba sorolhatók be, legalábbis ezt állítják a kreatív marketingesek. Jellegzetes élethelyzetben lévő emberek mozgása jellegzetes mintákat mutat. A törzseket az elektronikus térképeken különböző színekkel lehet jelölni. Valós időben lehet figyelni, hogyan mozognak az azonos színű pöttyök, hol sűrűsödnek, hol időznek sokat.

Mindezek már fontos információk a reklámozóknak: ott mennek az embereid, ott tömörülnek, gyorsan valami hirdetést az orruk elé: itt nektek, csak most, csak ennyiért, soha máskor, ha nincs pénzed, vegyél fel hitelt, lehetőleg svájci frankban.

Az egyik cikkben egy érdekes hasonlat is felbukkan. A valóságos helyszíneket – például a zuglói pályaudvart – weboldalakként is felfoghatjuk. Ha egy pötty (vagyis egy mobiltelefonnal meggyűrűzött egyed) látogatást tesz az egyiken, azt úgy is értelmezhetjük, mintha behívott volna egy bizonyos internetes oldalt. Ha így áll a helyzet, miért ne járhatnánk el úgy, mint a Google a meglátogatott, belinkelt weboldalakkal… A többit az olvasó fantáziájára bízzuk.        

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.