Mámor

Stefan Zweig: A változás mámora.

A nő postáskisasszony valahol Ausztriában, egy kis faluban. Hivatalnok, aki minden reggel bemegy az irodába, szortíroz, iktat, pecsétel. Szegény, mint a templom egere. Beteg anyját ápolja. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozik az élete. Meghívó érkezik egy gazdag, külföldre szakadt nagynénitől: látogassa meg egy svájci luxushotelben. A postáskisasszony útnak indul, és megérkezik tündérországba. Pár napig a gazdagok életét éli. Hamupipőkéből hercegnő lesz. Elegáns férfiak udvarolnak neki, autón járja a hegyeket, kaviárt vacsorázik, ablaka a havas hegycsúcsokra néz, szobalányok és pincérek lesik minden kívánságát. Kezd elfeledkezni az addigi életéről. Aztán egyik pillanatról a másikra visszacsöppen az eldugott postára, a vakációnak vége. Megint szortíroz, iktat, pecsétel – de már nem ugyanaz, megváltozott, látott valamit, amiről addig nem is tudott.

A férfi mérnöknek készült, de a háborúban besorozták, katona lett, harcolt, megsebesült, fogságba esett. Kalandos úton került haza valahonnan Oroszországból. Alkalmi munkákból él, tanulmányait nem sikerült folytatnia. Megkeseredett ember, élete megaláztatások sorozata. Bécsben találkozik a nővel. Egymásba szeretnek, vagy mondjuk inkább így: társak lesznek. Társak a nyomorban, a reménytelenségben és a megaláztatásban.

Egy napon a férfi meglátogatja a nőt a falusi postán. Adófizetési nap van, egy halom pénz van a hivatali asztalon. Az elhatározás megérik. Eddig csak adtak, most venni fognak. Az állam mindenüket elvitte, most visszavesznek belőle. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Úgy érzik, a sajátjukat veszik vissza. Ez a pénz, ott az asztalon és a páncélszekrényben egyszerűen jár nekik. Az övék. Tervet dolgoznak ki, és…

Érdekes volt ezt a könyvet pont most olvasni, amikor egy egész sor előadást hallottam adózásról, adóreformról, központi újraelosztásról.         

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.