Majdnem

Kertész Imre miatt Athénből hazefelé jövet majdnem lekéstem a budapesti gépet. Ez így furcsán hangzik, de igaz. A repülőtér A09-es kapujánál éppen az ő könyvét olvastam, amikor bemondták, hogy a gépet áttették egy másik kapuhoz, de én ezt nem hallottam, mivel el voltam merülve a könyv utolsó oldalaiban. Szerencsére bemondtak a hangosbemondóba, és így végül nem lett baj.

Bevallom, a Nobel-díj előtt Kertész Imrének a nevét se hallottam. Utána viszont, amikor zsinórban adták ki újra a könyveit, megvettem néhányat, és el is olvastam a Sorstalanság-ot, Az angol lobogó-t, a Kaddis-t, a Felszámolás-t, meg most, egy athéni út alatt a legújabbat, a K. dosszié-t. Kertész-rajongó nem lettem, de a nagyság előtt megemelem a kalapomat, különösen a Sorstalanság előtt, amiben tényleg van valami, amit én nem tudnék megnevezni, inkább azt mondanám rá: valami titok.

Ez a K. dosszié is titokzatos mű. A rövid bevezető szerint egy magnetofonos beszélgetés alapján készült, de hogy tényleg így van-e, azt én nem tudom, mint ahogy azt se, önmagával beszélget-e az író, vagy valaki mással. Erős a gyanúm, hogy önmagával, mert túlságosan jól kérdez, mint aki előre tudja a választ, és csak a feladott labdára vár, és arról az egyszerűség kedvéért saját maga gondoskodik. Persze lehet, hogy tévedek.

Tévedni könnyen lehet ott, ahol olyan sok a titok, mint ebben a könyvben. Mire utal például a címben a K.? Talán az íróra? Talán a sokat emlegetett Kafka K-jára? Talán mindkettőre? És a legnagyobb talány: mi a valóság, és mi a fikció? Mert a regény – egyebek között – pont ezt a kérdést boncolgatja, amit néha követni tudok, néha meg nem. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy fut benne egy önéletrajzi szál, ami feltehetően pontosan követi a valóságot, bár hogy valaki milyen eseményeket emel ki és rak egymás mellé a a sok évtizedes életéből, az már önmagában is fikció, hiszen a válogatás értelmezést jelent, író és olvasó összefüggéseket keres, és még csak azt sem biztos, hogy ezt egyformán teszik. Egy könyvnek olvasatai vannak, és ezért akkor is fikcióvá válik, ha egyébként csupa tényt tartalmaz. Hogy mást nem mondja, a K. dosszié olvasása közben többször is elgondolkoztam azon, vajon kinek mit jelent a “szabadság” szó, mert lehet, hogy az írónak egészen mást, mint az olvasónak.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.