Lost in translation

Megérkezett a Közgazdasági Szemlétől a romboló innovációkról szóló cikk (közlés itt a blogban január 17-ig) levonata. A szerkesztő levélben javasolta, hogy minél kevesebb idegen szót használjak (igaza van), például legyek szíves lefordítani azt is, hogy „software on demand”.

Nos, a „software”-rel még elvagyok valahogy, mert az ugyebár szoftver. De hogy van pontosan magyarul az, hogy „on demand”? Ha ez a téma szóba kerül egy iskolai foglalkozáson, általában az autózást szoktam használni magyarázó példaként. Tételezzük fel, hogy autózni szeretnél. Mit tehetsz? Első lehetőség: építesz vagy építtetsz magadnak egy gépkocsit. Ez nem olcsó mulatság, de így egy olyan autót kaphatsz, amit direkt neked csinálnak. Mindenbe beleszólhatsz, mindent eldönthetsz, határt csak a pénztárcád és a fizika törvényei szabnak. A második lehetőség: veszel egy kész autót a boltban. Így olcsóbban megúszod, viszont szabványos kocsit kapsz amit sorozatban gyártanak. Beállíthatsz rajta néhány dolgot magadnak, de a gép lényegében adva van, olyan, amilyen. Mások is ilyenekkel furikáznak.

De mi van akkor, ha nem akarsz vagy nem tudsz autót venni? Most jön a harmadik lehetőség: bérelsz egyet, sofőrrel vagy anélkül. Rent a car, take a cab akkor és annyi időre, amikor és amennyire éppen szükséged van, majd a használat arányában fizetsz.

Három megoldás, az eladó szempontjából három üzleti modell: megépíteni, tucattermékként eladni, bérbe adni. Akinek kedve van, átgondolhatja a kapcsolódó pénzügyi modelleket. Az autó helyébe most képzeljünk szoftvert, valamilyen informatikai alkalmazást. Élnek ezek a modellek? Igen, persze, sőt a harmadiknak van egy érdekes ingyenes-reklámos változata is. De hogy fordítsuk a harmadik változat nevét, az „on demand”-ot? Az autót bérlik, mondjuk tehát azt, hogy a szoftvert is? És akkor az „on demand” modell bérlést jelent, illetve a másik oldalról bérbe adást, valamilyen bérleti konstrukciót? „Software on demand” egyenlő szoftverbérlés vagy alkalmazásbérlés?

Tulajdonképpen igen. Használom, közben ketyeg a taxióra. Van azonban egy bökkenő. Ha szerdára kibérelek egy autót, akkor azt aznap már más nem használhatja. Ha jelentkezik egy másik bérlő, akkor szükség van egy másik autóra is, ami nem olcsó mulatság. Még egy autó hadrendbe állítása drága dolog.. De mi a helyzet a szoftverrel? Fizikai korlátok nyilván itt is vannak, mégis, maga a szoftver szinte költségek nélkül többszörözhető, másolható. Olyan, mintha az autókölcsönző copy-paste paranccsal teremtene egy új autót. A hasonlat itt sántítani kezd, a szerző pedig vakarni kezdi a fejét: olyan magyar kifejezés kellene, amiben valahogy ez a sajátosság is benne van. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.