Liliom

Tivoli Színház: Liliom. Pár napja egy színészinterjúban azt olvastam, hogy ez a világ legjobb darabja. Ezen nyilván lehetne vitatkozni, tény viszont, hogy ez a mostani előadás nagyon szép, nagyon szívbemarkoló. Néhány jelzésszerű díszlet, játékok fénnyel és hangokkal, és sok-sok színészi játék.

A szöveget alaposan meghúzták, az utolsó részeket pedig felcserélték: a játékot nem a visszatérés-jelenet zárja, hanem Liliom halála. A túlvilági szín és a visszatérés közvetlenül a balul sikerült rablási  kísérlet jön, amikor Liliom magába döfi a kést: nem a halott Liliom tér vissza tehát, hanem Liliom halálos sebbel álmot lát, és csak utána hal meg, utána búcsúzik el tőle Julika, aki aztán nemet mond az asztalosnak.

Szép, tényleg szép.

Nem készítettem semmiféle statisztikát, de Molnár-darabokat látok mindenfelé a színlapokon, néha több is fut párhuzamosan egyazon társulatnál. Valóságos Molnár-láz van. Ez egyrészt nyilván Molnár tehetségével magyarázható, másrészt talán azzal is, hogy az elgagyisodásra és elmusicalesedésre nem hajló, de közönségsikerre vágyó színházak számára Molnár természetes menekülési útvonal. Én ennek örülök, mert szeretem Molnárt. Szívem joga. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.