Lessons learned

Bukarest, szombat reggel. Befejeztük az akciótanulási program intenzív szakaszát. A Johns Hopkins hallgatói ma hazautaznak. Az elmúlt két napban öt záróprezentációt hallgattunk meg. Az egyik megbízónál, egy nagy bankban, tizenkét vezető hallgatta meg a beszámolót. Tegnap délután az iskola egyiki tantermében megtartottuk az intenzív szakasz záró értékelését. A csapatoknak most két hetük van arra, hogy vállalati megbízóiknak és nekünk, tanároknak leadják az írásos beszámolójukat. Ha minden sikerül, ezzel a Johns Hopkins-ban lezárul egy tanulási modul (náluk most nem egy tantárgy, hanem egy többféle elemből álló oktatási modul jelenti az oktatási alapegységet), nálunk pedig egy kurzus.   

Az értékelés nehéz feladat. Két dolgot kell valahogy tekintetbe venni és összhangba hozni: egyrészt a látható teljesítményt (milyen volt a záróprezentáció, milyen a leadott anyagok minősége, hogyan fogadta őket a kliens), a másik pedig a szituáció, a feladat végrehajtásának feltételei. Az utóbbiak között sok az adottság, amit a hallgatók nem tudnak befolyásolni, de ez a kisebbik gond; az igazságosság szempontjából az a probléma, hogy a feltételek projektről projektre nagyon különbözőek lehetnek. Most is pont ilyen volt a helyzet: öt projekt, öt különböző szituáció. Jómagam ezt emeltem ki a záró tanári-hallgatói megbeszélésen. Nyolc  körülményt említettem meg a tapasztaltak alapján:

(1) Nem mindegy, hogy zöldmezős vagy változtatási projektről van-e szó. Az utóbbiak általában jóval nehezebbek. Egy zöldmezős projektnél a megbízó csak nyerhet: a legkisebb plusz információ tiszta haszon a számára.

(2) Ez a tényező az előzőhöz kapcsolódik: változtatási projektet nehezen lehet megúszni az ügyfél vezetőinek nyílt vagy burkolt kritizálása nélkül. (Probléma van – ki is a felelős érte?) Ez indulási hátrányt jelent, hiszen a csapat ellenségeket szerezhet, sokszor úgy, hogy nem is tud róla, legfeljebb a záróprezentáción érződik, hogy kissé fagyos a hangulat, valahogy nem akar átmenni az egész; a résztvevők óvatosan és hűvösen viselkednek, félrenéznek, a mobiljukat csipogtatják, ami akár az érdektelenéség jele is lehet, de utalhat másra is.

(3) Egyes projektekhez csak külső informnációk szükségesek, mások alapvetően belsőkra épülnek. Az utóbbiak megszerzése nehéz feladat lehet, ha a szervezet ellenáll.

(4) Általában az a csapat lesz sikeres, amelyik a saját pályáján játszik, tudatosan ott tartja a labdát. Rövid projekteknél gyakorlatilag lehetetlen versenyezni a megbízó helyismeretével. Ha nem teszik neki valami, könnyen cáfol, bezavarja a csapatot az erdőbe.

(5) A megbízói oldal létszámát tekintve a mostani projektek nagyon különbözőek voltak. A két szélsőség: az egyik beszámolót egy vezető hallgatta meg, egy másikat, mint említettem, pont tucatnyi. Ha többen jönnek, mindig számolni kell azzal, hogy a résztvevők nem semlegesek egymás irányában: lehetnek közöttük barátok, de ellenségek is, rivalizálhatnak egymással, hatalmi csatározásokhoz használhatják fel a projekteket, stb. Ezek a viszonyok rövid projekteknél gyakorlatilag áttekinthetetlenek, éppen ezért kockázati tényezőt jelenthetnek, adott esetben akár tönkre is tehetnek egy záróprezentációt.

(6) Van olyan eset, amikor pontosan be kell tartani a megadott időtartamot, de megtörténhet az ellenkezője is: a résztvevők ráérnek, nem néznek az órájukra. Ezt a feltételt jó előre tisztázni, de mindig adódhatnak meglepetések.

(7) A fizikai környezetnek jelentősége van. Az egyik csapat az iskolában prezentált, következésképpen előkészíthették a terepet, teleragaszthatták a falakat, mindenféle demonstrációs eszközöket haszálhattak, és ők szerencsére ügyesen éltek is ezzel a lehetőséggel. Más helyzetben van egy olyan csapat, amelyiknek elegáns, de rideg igazgatótanácsi terembe kell bevonulnia tíz perccel a kezdés előtt, temetkezési vállalkozónak öltözve, szorosra húzott nyakkendőben.

(8) Óriási szerencse, ha lehetőség van a záróprezentáció tesztelésére, rádaásul a megbízó részvételével: látszik, hogy mi működik és mi nem, változtatásokat lehet eszközölni.

Tanulságos hét volt, főleg azér, mert a Johns Hopkins módszerei több tekinteben eltérnek a mieinktől. Erősödik bennem az elhatározás: cikket kell írni a tapasztalatokról.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.