Látható és láthatatlan

„Láthatatlan e-kereskedelem” címmel közölt cikket április 21-én a Népszabadság. „Láthatatlan” alatt azt érti, hogy egy felmérés szerint az elektronikus kereskedelem aránya a teljes forgalomban annyira kicsi, hogy szinte alig észrevehető. Hogy pontosak legyünk, a részesedése egy százalék alatt van, alatta a statisztikai hibahatárnak.
 
Az ilyen számokat mindig óvatosan fogadom. Mit is értünk tulajdonképpen elektronikus kereskedelem alatt? Ha belegondolunk, nem arról van szó, hogy a kereskedelem vagy elektronikus, vagy nem az. Helyesebben járunk el, ha egy egyenest képzelünk magunk elé. Az egyik végén ott van a „teljesen hagyományos” kereskedelem, ahol fizikai formában megjelenő árut vesznek valóságos boltban, valóságos pénzért, valóságos eladótól és cekkerben viszik haza valóságos trolibuszon. Ha kimegyek a Bosnyák térre salátát venni, nagyjából ez történik. Az egyenes másik végén legyen ott a „tiszta” elektronikus kereskedelem, ahol digitalizált árut vesznek, elektronikus boltban, digitális eladótól, digitalizált pénzért, és dróton szállítják haza elektronikus jelek formájában. Ez a helyzet akkor, ha két dollárért, a hitelkártyámat felhasználva, valamelyik folyóirat honlapján, annak digitális  archívumából megvásárolok egy régebbi tanulmányt, és szépen letöltöm a gépembe. Talán még én is lehetnék digitális, akkor teljesen „e” lenne a dolog, de nem vagyok az.
 
Két szélsőségről van szó tehát, amelyek között sokféle, igen tarka formában helyezkednek el a valóság eseményei. A két szélsőség közötti skálának szinte minden pontja értelmezhető: a kereskedelem különböző mértékekben lehet elektronikus, hogy annak egyes összetevői (az áru, a bolt, a csatorna, az eladó, a pénz, a vevő) mennyire digitalizáltak, illetve digitalizálhatók-e egyáltalán. Óvatosan kell tehát eljárni, a világ nem osztható egyszerűen ketté elektronikus és nem elektronikus kereskedelemre.

És még valami, szintén ezzel a kérdéssel kapcsolatban, összefüggésben az eddig elmondottakkal. A kereskedelem nem egyetlen aktus, hanem folyamat, aminek jól megfigyelhető lépései vannak. Az árut ki kell vinni a piacra, vevőnek és eladónak egymásra kell találnia, tájékozódniuk kell, meg kell egyezniük az árban, egymás markába kell csapniuk, ki kell szállítani az árut, rendezni kell a fizetést, át kell adni mindenféle dokumentumokat, gondoskodni kell kiegészítő szolgáltatásokról, szervizről – hogy csak a fontosabbakat említsem. Különböző piacok, különböző termékek esetében ezek a lépések különböző mértékben digitalizálhatóak, illetve eltérő mértékben éri meg őket digitalizálni. Ebből megint az következik, hogy aki pontosabban szeretné látni az elektronikus kereskedelem helyzetét és szerepét, annak árnyaltan kell vizsgálódnia és gondolkodnia, mert a valóság tarka és összetett.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.