Küldetés

Érdekes cikk a The Economist december 24-i számából. A kiindulópont az amerikai Bayh-Dole törvény, amely lehetővé teszi az egyetemeknek, hogy államilag finanszírozott (!) kutatási programjaik ereményeit szabadalmaztassák és a licencet megfelelő djjak ellenében üzleti vállalkozásoknak átadják.

A törvény sok pozitív eredményt hozott, állapítja meg az újság. Az iskolák rengeteg szabadalommal rukkoltak elő, amelyekből számtalan hasznos üzleti vállalkozás született. (Hogy mást ne  mondjunk, például a Google.) Vannak azonban kevésébé üdvös következmények is.

Az egyik elvi jellegű és az egyetemek – vélt vagy valós – küldetésével függ össze. Ez a törvény is arra készteti a felsőoktatási intézményeket, hogy üzleti vállalkozásokként viselkedjenek. Ha viszont ezt teszik, akkor már nem tekinthetők a tudomány független itélőszékeinek, hiszen elvesztik a semlegességüket. Adott helyzetekben nem lehet pontosan tudni, hogy tisztán tudományos szempontból vagy éppen üzleti érdekek alapján ítélnek így vagy úgy. Márpedig, ahogy a friss híreket olvasom például a genetikai és egészségügyi kutatásokról, ilyen független és megbízható “bíróságokra” szükség lenne, hiszen a verseny és az üzleti érdekek bizony szélhámosságokat, csalásokat is hoznak a farvizükön.

Valószínűleg sokan vannak, akik változatlanul úgy vélik, hogy a jórészt (közvetlenül vagy közvetve) adóbevételekből finanszírozott egyetemek küldetése a tudás felhalmozása és ingyenes vagy majdnem ingyenes terjesztése a közjó érdekében. Az egyetem legyen egyetem, a vállalat pedig vállalat, és mindenki tegye a maga dolgát. Persze lehet úgy is gondolkodni, hogy a függetlenség és a semlegesség luxus, amit nem enedhetünk meg magunknak. Nyilván akkor nem is kell, sőt nem szabad úgy tenni, mintha ilyen dolgok léteznének, hiszen az a közönség félrevezetésével egyenlő.

A lap által említett másik negatív következmény gyakorlatiasabb. A licenceket akkor lehet drágán eladni, ha azok valamilyen monopóliummal járnak. A kizárólagosságot biztosító kikötések valóban megjelennek a hasznosítási szerződésekben. A kedvezményezett például megtilthatja a tudományos eredmények publikálását. A monopólium viszont gátolja a további kutatásokat, az eredmények széles körben való terjsztését. A cikk konkrét eseteket is felsorol. Igaz ugyan, hogy a szabadalmak nem kereskedelmi célú hasznosítására a kutatóknak felmentése van a kötöttségek alól, de mi az, hogy “nem kereskedelmi célú hasznosítás”? Erről konkrét esetekben ítéletnapig lehet vitatkozni, és a jelek szerint vitatkoznaak is.

Akkor most jók a mostani szabályok, vagy nem jók? Követendő példa áll előttünk, vagy óvatosnak kell lennünk? A kérdés a levegőben marad. Legalább 2006-ban is lesz miről vitatkozni.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.