Krumpli

Az írek az 1700-as években ismerkedtek meg az Amerikából érkező krumplival. Az éghajlat igen kedvező volt a termesztéséhez. Mivel ennivaló lett bőven, a sziget lakói vidáman szaporodni kezdtek: 1700 körül még csak két millióan voltak, százötven év múlva már vagy négyszer annyian. A nagy családokat pártoló katolikus egyház elégedetten nézte a növekvő nyájat.

1850-ben azonban a termelt krumpli fertőzést kapott. Éhínség tört ki, egymillió ember éhen halt, mintegy kétmillió kivándorolt Amerikába. Honnan jött a fertőzés? Amerikából hozták az új, gyorsjáratú klipperek. Korábban az óceánon való átkelés annyira hosszú volt, hogy a fertőzött krumplik megrothadtak, a kórokozó gomba elpusztult. Egy sor hajózási innovációnak köszönhetően a helyzet megváltozott: az út annyira lerövidült, hogy a fertőzés épen és egészségesen ért partot a zöld szigeten, és szedni kezdte az áldozatait.

Két innováció története ez: a krumpli meghonosításáé és a gyors klippereké. A leírását Everett Rogers az innovációk diffúziójáról szóló könyvében találtam. Mi a tanulság belőle? Leginkább az, hogy fogalmunk sincs arról, hogy a rövid távon igen pozitív innovációk hosszú távon milyen következményekkel járnak majd, különösen akkor, ha egészen másfajta újításokkal találkoznak össze. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.