Kreatív rombolás

Az év első, némileg csendes napjait kihasználandó hozzáfogtam egy cikkhez a „kreatív rombolásról”, vagyis az innovációról. Itt a bevezető része:

„…Általában nem a postamesterek alapították a vasutakat” – állapította meg Joseph Schumpeter a gazdasági fejlődésről szóló könyvében (Schumpeter [1980] 112. o.). Mit jelent ez tulajdonképpen? A könyv kérdéses fejezete az innovációkról szól. Szerzője kifejti, hogy a termelés „meglévő dolgok és erők kombinációját” jelenti, az innováció tehát újfajta kombinációként értelmezhető. A vasút innováció a postakocsihoz képest. Schumpeter arra utal, hogy az új kombinációkkal általában nem ugyanazok lépnek fel, akik a régi kombinációkat uralták: a vasúttársaságok nem a régi lovas postakocsi-hálózatokból fejlődtek ki. Az új kombinációk – írja – rendszerint új vállalatokban testesülnek meg, amelyek a régiek mellé lépnek, versenyeznek azokkal, elszívják előlük az erőforrásokat, átveszik tőlük a vezető szerepet, kiszorítják őket a versenyből (i.m. 111-112. o.). Az innováció tehát egyesek számára felemelkedést, másoknak deklasszálódást jelent, beszéljünk akár vállalatokról, akár családokról, konkrét személyekről. „Kreatív (teremtő) rombolásról” van tehát szó, hogy Schumpeter elnevezésével éljünk: valami elpusztul és valami keletkezik.

Ebben a cikkben azt igyekszünk bemutatni, milyen módokon megy végbe ez a „teremtő rombolás” az infokommunikációs iparban. Ez az iparág két nagy területből áll: az informatikai és a távközlési szektorból. E két szektort évtizedek óta a konvergencia és az integráció jellemzi: termékeik, szolgáltatásaik összekapcsolódnak, egyre kevésbé szétválaszthatók, vállalataik, vállalkozásaik közül sokan mindkét területen mozognak, innovációik között sok a kombinált, tehát mindkettőt érintő, határterületen mozgó változat (lásd erről pl. Cairncross [1997]; Sallai-Abos [2007] ). Az innováció jelenségét nem makrogazdasági, hanem iparági és vállalati szinten vizsgáljuk. A „kreatív rombolás” természetesen makrogazdasági szinten is értelmezhető és megfigyelhető, de számunkra itt most az az érdekes, miként megy végbe az új megjelenése és a régi kiszorítása a gyakorlatban, milyen jellegzetes mintát követ a fejlődés. Legfontosabb állításunk az, hogy az innovációs jelenségek általában jól leírhatók a „romboló” (disrupive) innováció Clayton Christensen és munkatársai által kidolgozott modelljével. A kutatók publikációikban (lásd elsősorban Christensen [1997]; Christensen-Raynor [2003]; Christensen-Anthony-Roth [2004]) számos példát hoznak az infokommunikációs iparból. E tanulmányban azt igyekszünk bemutatni, hogy a modell újabb keletű innovációk értelmezésére, hatásuk várható előrejelzésére is alkalmas.

De miféle innovációkról van szó? Schumpeter említett írásában a fejlődést új kombinációk megvalósításaként értelmezi. Ezeknek a következő öt esetét különbözteti meg (i.m. 111. o.):


1) új javak, vagy a javak új minőségének előállítása;
2) új termelési eljárás bevezetése (ide értve a kereskedelmi eljárásokat is);
3) új piac megnyitása;
4) nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerzési forrásának meghódítása;
5) új szervezet létrehozása vagy megszűntetése.


E felsorolásból látható, hogy Schumpeter az innováció fogalmát tágan értelmezi, nem egyszerűen valamilyen tudományos felfedezést, új terméket vagy technológiát ért alatta. A hangsúly a „kombináción” van, ami akár meglévő, ismert dolgok újfajta összerendezését is jelentheti. Új kombinációknak tekintendők tehát például az úgynevezett „architekturális innovációk” is, amelyek esetében a komponensek változatlanok maradnak, a struktúra, az összerendezés változik (Henderson-Clark [1990]). A Christensen által használt modell alkalmas ennek a sokféleségnek a kezelésére.

Vizsgálatunk tárgyául választhatunk volna más iparágat is. A „kreatív rombolás” gyakorlati mechanizmusának analíziséhez azonban az infokommunikációs szektor kiváló alany. A modern gazdaság egyik legfontosabb ágáról van szó, amelynek eddigi történetét rendkívül intenzív innovációs tevékenységgel jellemezhetjük. Az infokommunikációs innovációs hullám leírásának és elemzésének gazdag szakirodalma van (pl. Freeman-Louca [2001]; Perez [2002]). E hullámban a „kreatív rombolás” jelensége kétféle módon is jelentkezik: egyrészt magán a szektoron belül, amikor az új kombinációk (termékek, szolgáltatások, vállalkozások, intézmények) kiszorítják a régieket; másrészt a szektor újdonságai és más szektorok termékei, szolgáltatásai között, amikor egy infokommunikációs termék kiszorít egy egészen másfajta terméket vagy vállalkozást. Az első típusú „rombolásra” jó példa a mobil távközlés térhódítása a vezetékessel szemben, hiszen ez a váltás a szektoron belül zajlik le. A másodikra a számítógépesítés hatására a munkaerő-struktúrában bekövetkezett változásokat, egyes szakmák eltűnését hozhatjuk fel példaként. Thomas Malone leírja, hogy a bonyolult, ámde jól algoritmizálható feladatokat hogyan veszi át az emberektől a számítógép (Malone [2004]); mivel itt a legkülönbözőbb iparágakról van szó második típusú „rombolásról” beszélhetünk. A modern informatikai eszközök terjedése jól megfigyelhető innovációs hullámot indított el más iparágakban is, aminek fontos eleme a „kreatív rombolás”.

Más okai is vannak annak, hogy az infokommunikációs szektor jó alany a „kreatív rombolás” gyakorlati mechanizmusának elemzéséhez. Az iparágban az elmúlt évtizedekben – különösen a múlt század kilencvenes éveiben – rengeteg új vállalkozás született, és rengeteg ment tönkre, pusztult el, alakult át. A szektoron belül gyorsak az evolúciós folyamatok, intenzíven működik a természetes kiválasztódás. Ez különösen a szektor informatikai ágára igaz, ahol csak nagyon csekély szerepe van az állami szabályozásnak és beavatkozásnak, a piac erői gyakorlatilag a kezdetektől fogva szabadon érvényesülnek. A távközlési ágban némileg más a helyzet. Az USA-ban az 1934-ben elfogadott Távközlési Törvény (Communications Act) alakította ki a szabályozásnak azt a formáját, ami egészen a hatvanas évekig abszolút monopolhelyzetet biztosított az AT&T-nek. A hatvanas években a távolsági szolgáltató MCI megjelenésével ez a monopólium leszűkült, majd bekövetkezett az AT&T szétbontása, végül a kilencvenes évek közepén, az 1996-os Telecommunications Reform Act elfogadásával megtörtént a terület liberalizálása, és ezzel szabad utat kaptak a „kreatív rombolás” erői is. A liberalizálási törekvések megjelentek Európában is, véget vetve a korábbi monopóliumoknak. Azt, hogy a „kreatív rombolás” erői valóban működésbe léptek, jól mutatja a távközlési szektor válsága a 2000 és 2003 közötti időszakban: ez a nehéz időszak egy sor „újfajta kombináció” (termék, szolgáltatás, eljárás, működési forma stb.) létrehozására késztette az iparág képviselőit (Ante [2007]).

Az infokommunikációs szektor mellett szól az az érv is, hogy itt a Schumpeter által felsorolt kombinációfajták mindegyike jól megfigyelhető: minden ízében innovatív területről van szó. Példát rengeteget találhatunk. Az újabb és újabb mobiltelefon- és számítógép-generációk folyamatos termékinnovációt jelentenek. Folyamat-reengineering programjaikkal a távközlési vállalatok élen járnak az eljárások, a kiszolgálási módok megújításában. Mivel az eleve szabad vagy idővel liberalizált piacon rendkívül gyors a fejlődés és a terjeszkedés, az új piacok megnyitása állandó feladat, legyenek azok akár új demográfiai szegmensek (fiatalok, idősek), akár új földrajzi területek (Ázsia, Afrika) . A termelést, az ügyfélszolgálati munkát és egy sor más tevékenységet sok helyen kiszervezték, olcsóbb beszerzési forrásokat kerestek, az egész világot behálózó ellátási láncokat építettek  – Schumpeter felfogásában ez is innovációt, azaz „új kombinációt” jelent. A szektorban az intézményi-szervezeti átalakulások mindennapos eseménynek számítanak, elég egy pillantást vetni az AT&T utódvállalatainak történetére, vagy átgondolni annak a több száz vállalkozásnak a sorsát, amelyek a kilencvenes évek közepétől az amerikai tőzsdén megjelentek.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.