Középen

Még valamikor a kilencvenes évek vége felé kimásoltam egy cikket írásvetítő fóliára. “Akar vezető lenni? Dehogy akarok!” – valami ilyesmi volt a címe: Egy ismert amerikai napilapból származott, és azt a kérdést feszegette, miért csökken a középvezetői posztok iránti érdeklődés, miért akar egyre több egyetemi hallgató inkább “jó szakértő” lenni. Nem meglepő dolog ez, állította az újságíró: a reenginering (BPR) hullám laposabbá teszi a szervezeteket, egyész vezetői szinteket szüntetnek meg a hierarchiákban, a szerepüket számítógépes hálózatok veszik át; középvezetőnek, középkádernek lenni veszélyes dolog tehát: jobb, ha az ember a szakmával, a szakértelmével törődik, az nagyobb biztonságot ad.

Több kurzuson használtam ezt a fóliát azt illusztrálandó, miként változik a szervezeten belüli csoportok alkupozíciója, hatalmi súlya, befolyásolási képessége a technikai fejlődés egyik következményeként. Aztán kidobtam, egyrészt mert a BPR hullám elcsendesedett, márészt mert kimentek a divatból az írásvetítők, és én nem akartam égni a hallgatók előtt valami kőkorszaki technikával.

Most sajnálom, hogy kidobtam. Azért sajnálom, mert most mellé tehetném Richard Sennett cikkét a tegnapelőtti Financial Times-ból. Épp most olvastam el, méghozzá azért, mert felkapta a blogvilág. Ha Sennettnek, aki egyébként szociológus és történész a Yale-en, szóval ha Sennettnek igaza van, akkor ami akkor régen átmeneti jelenségnek tűnt, az tartós trendnek bizonyult.

Mi bizonyult tartós trendnek? A középosztály, a középvezetők, a középkáderek, a középkorúak, a középosztály-beliek társadalmi pozíciójának eróziója, bomlása, gyengülése. A fejlett országok (Sennett az USA-t és Angliát emlegeti) középkádere állandó veszélyben van, a helyzete jó ideje folyamatosan romlik. A jövedelmi skála két végén nőnek a jövedelmek, a felső végén ráadásul kiugróan nőnek, de középen stagnálás van. Ha középen vagy, keveset keresel, az életed, a munkád állandó kockázat, pláne akkor, ha valamilyen új, gyorsan globalizálódó iparágban dolgozol, mondjuk az informatikában vagy a modern médiában. A szolgálatban eltöltött éveidet, a tapasztalataidat nem díjazza senki. A munkaidőd jóval több napi nyolc óránál. A szerződésed projektekre szól, ha van szerződésed egyáltalán. Biztos helyed nincs, a vállalat állandóan átalakul, átszervez és kiszervez. A tudásod, a szakértelmed sem véd meg, hiszen a munkaköröd, a funkciód más, olcsóbb országokba vándorol, az egyetemek pedig számlálatlanul ontják a mindeféle friss diplomásokat, akik rugalmasabbak, nincs nehezék a nyakukon, könnyen váltanak és változtatnak, akik már az “új gazdaságba” szocializálódtak. A nyugdíjad, a biztosításod bizonytalan, a velük kapcsolatos kockázatot egyre inkább rád tolják. Ha a vállalat nem lojális hozzád, te is elveszíted a kötődéseidet. A szervezetben a hatalom a csúcson koncentrálódik, különben nem lehetne gyorsan fordítani a kormányon. Te nehezék vagy, középkáder, a bürokrácia és a nehézkesség szimbóluma, aki akadályozza a változásokat. Ki vagy szolgáltatva, és ráadásul még erős szakszervezeted sincs, mint a munkások egyes csoportjainak.

Világ középkáderei, egyesüljetek! 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.