Korszakok / 2

Tegnap délután, egy csendes órában haladtam egy kicsit a “Korszakok” cikkel, úgyhogy itt a második rész:

++ A korszakokra való bontáshoz olyan jellemzőket kell találnunk, amelyek segítségével az egyes periódusok leírhatók. Ezek akkor felelnek meg a célunknak, ha az üzleti felhasználás szempontjából valamilyen lényeges dolgot emelnek ki. A jelen írásban a következő tényezők fontosságát emeljük ki:

a) A technika fejlettsége. Bár fentebb azt mondtuk, hogy a cikk alapvetően nem technikai, hanem felhasználási szemléletű, a technikai tényezők szerepét nem lehet megkerülni. A technikai fejlődésnek számos közvetlen üzleti következménye van. A technikai fejlődés teszi lehetővé például az informatikai eszközök árának csökkenését, az ár pedig meghatározza, hogy kik férhetnek hozzá ezekhez az eszközökhöz és mit tudnak velük gazdaságosan csinálni. Üzleti felhasználási szempontból nyilván óriási jelentősége volt az elérhető árú asztali gépek piacra dobásának, a hálózatok építését lehetővé tevő eszközök fejlődésének, az internet és a világháló megjelenésének. A technikai és az üzleti innovációk kapcsolatrendszere rendkívül összetett téma (lásd például Clayton Christensen műveit: 1997, 2003, 2004). Itt csak néhány vonatkozását tudjuk megemlíteni, alaposabb feldolgozása nyilván messze meghaladná egy folyóiratcikk kereteit.

b) A technikai eszközök elterjedtsége. Statisztikai hivatalok, kutatóintézetek, felméréseket végző folyóiratok és más intézmények rendszeresen közölnek a számítógépek, a mobiltelefonok, különböző alkalmazások stb. elterjedtségéről a felhasználók különböző köreiben. Ebből a szempontból nemcsak arról van szó, hogy hány kisvállalkozásnak van éppen széles sávú internetes kapcsolata, vagy mennyire elterjedtek a nagyvállalatok körében a kifinomultabb vállalatirányítási rendszerek. Az informatikai eszközökre is alkalmazható különböző diffúziós modellek (lásd például Geofrey Moore könyvét, 2002) azt jelzik, hogy az eszközök terjedése újabb és újabb sajátos viselkedésű felhasználói csoportok bevonását jelenti, vagyis az egymást követő csoportokkal újabb és újabb felhasználási módok jelennek meg. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az informatikai eszközök körében nagy szerepe van az úgynevezett „hálózati hatásnak” (Lásd pl. Shapiro-Varian 1999), ami egyebek mellett azzal a jelenséggel függ össze, hogy a felhasználók körének bővülésével újabb felhasználási módok jelennek meg. Összefoglalva: az eszközök elterjedése a felhasználásban időről időre minőségi változásokat hoz.

c) Összekapcsoltság. Ez a tényező szorosan összefügg az előző kettővel, témánk szempontjából azonban érdemes külön megemlíteni. Az üzleti célú alkalmazás szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a felhasználók (egyének, csoportok, vállalatok, üzleti hálózatok tagjai) össze vannak-e kötve egymással, és ha igen, milyen kapcsolat van közöttük. A széles sávú internetes kapcsolat megjelenése és terjedése például sokféle új felhasználási módra ad lehetőséget.

d) Szabványosság. A különböző informatikai rendszerek és megoldások összekapcsolhatósága, integrálhatósága szempontjából fontos kérdés a szabványok használata. A szabványosságnak ugyanakkor másfajta felhasználási vonatkozásai is vannak, hiszen szabványos, bejáratott, szerencsés esetben a „legjobb gyakorlatokat” megtestesítő rendszereket könnyebb telepíteni és használni. A szabványok kialakítása, illetve kialakulása folyamatos jelenség, minden új technológia és új eszköz szabványosítási kérdéseket is felvet. Azt is megfigyelhetjük, hogy a szabványos megoldások (a szót most tág értelemben használva) bizonyos mértékig az alkalmazókat is „szabványossá” teszik; az azonos vállalatirányítási rendszereket használó cégek például sok tevékenységüket hasonló módon látják el, mivel az informatikai eszköz ezt „diktálja”.

e) Vezérvállalatok. A szabványok között szép számmal akadnak olyanok is, amelyek nem hivatalos, hanem „de facto” mintáknak számítanak. „De facto” szabványokat általában egy adott kor vezető vállalatai tudnak diktálni. Az egyes periódusokat tehát az is megkülönböztetheti egymástól, hogy bennük mely vállalatok számítanak „zászlóshajóknak”.

f) Fókusz. Különböző időszakokban az üzleti döntéshozók eltérő módon gondolkodnak az informatika szerepéről, így egyebek mellett annak stratégiai jelentőségéről (Baschab-Piot 2003). Tekinthetik például a költségcsökkentés, az automatizálás, a racionalizálás alapvető eszközének: ez történhet például recessziós időszakokban, vállalati válságok idején. De kezelhetik a növekedés fontos feltételeként is, ha például új elektronikus értékesítési csatorna megnyitásán, külföldi terjeszkedésen, új kiszolgálási módokon gondolkodnak. Ez a jelenség részben egyedi, részben viszont általános is, vagyis különböző időszakokban más-más szándékok és elvárások kerülhetnek fókuszpontba. Az sem mindegy, hogy a döntéshozókat éppen az új rendszerek felépítése, vagy inkább a meglévők kihasználása érdekli-e jobban. Ehhez a tényezőhöz tartoznak az informatikával kapcsolatos üzleti vezetői attitűdök is: hogyan gondolkodnak a vezetők az informatika szerepéről, mekkora jelentőséget tulajdonítanak neki, fontos stratégiai eszközként vagy az általános üzleti infrastruktúra elemeként kezelik-e (Carr 2004).

g) Informatikával támogatott tevékenységek. A különböző üzleti tevékenységeket (termelés, kereskedelem, adminisztráció, könyvelés stb.) eltérő bonyolultságú és költségű informatikai megoldásokkal lehet támogatni vagy éppenséggel automatizálni. Az informatika fokozatosan hódítja meg az egyes tevékenységcsoportokat, így az egyes periódusokra az is jellemző lehet, hogy éppen melyeknél tart.

h) Az informatika szervezeti helye. Bár az üzleti szervezetek sokfélék, bizonyos törvényszerűségeket jól megfigyelhetünk a fejlődésükben. Az informatikai tevékenységeket el lehet helyezni cégen belül is, beillesztve azt a szervezeti hierarchiába. Ha így történik, az IT részleg különböző szervezeti formákban jelenhet meg: alkothatnak például egy funkcionális egységet, de megjelenhetnek a belső piacon dolgozó, informatikai szolgáltatásokat nyújtó, szolgáltató üzletágként (Lutchen 2004) is. Az informatikával foglalkozó embereket szét lehet osztani különböző funkcionális és üzletági részlegek között, de lehet koncentrálni is őket, megosztott szolgáltatási központokba telepítve mindenkit. Az informatikai tevékenységek ugyanakkor ki is szervezhetők, külső szolgáltatóktól is megvásárolhatók (Brown-Wilson 2005). Az informatikai tevékenységeket többféle kormányzási modell szerint lehet irányítani (Weill-Ross 2004), az informatikai vezetőket többféle főnök (pl. vezérigazgató, gazdasági vezető) alá lehet rendelni, a CIO-k jellegzetes karrierutakat futhatnak be (Broadbent-Kitzis 2005), hatalmi pozíciójuk, az üzleti szervezetre gyakorolt hatásuk lehet erős vagy gyenge. A szervezeti megoldások fejlődésének is megvannak a maga sajátos tendenciái: különböző korokban más-más megoldások kerülhetnek előtérbe.

i) Vásárlás, üzleti modellek. Informatikai eszközökhöz és rendszerekhez egy üzleti szervezet többféle módon juthat hozzá: megépítheti őket saját maga, megvásárolhatja őket készen adaptálási és integrációs szolgáltatásokkal vagy nélkülük, de bérelheti is őket, a használattal arányosan fizetve. Számos szoftver nyitott forráskódú (open source) formában, ingyen is hozzáférhető (Weber 2004). A szállítók számára ezek a megoldások különböző üzleti modelleket jelentenek. Az egyes modellek alkalmazásának, tömeges elterjedésének többféle feltétele van, és ezek megléte vagy hiánya jellemző lehet egy adott korszakra.   

j) Informatikai költségvetések. Természetesen az sem mindegy, hogy az üzleti szervezetek mennyit költenek informatikára, az IT költségvetésük növekszik, csökken vagy éppen stagnál. Az informatikai beruházások marketing szempontból a „szervezeti vásárlás” kategóriájába tartoznak: a beszerzésekről sokszereplős döntési folyamat során határoznak. Különböző időszakokban eltérő vásárlási szempontok kerülhetnek előtérbe, a folyamat szereplőinek eltérő lehet a hatalmi pozíciója.

k) A kínálati piac struktúrája, érettsége. Az informatikai termékek és szolgáltatások együtt (nyalábokban) és külön-külön ugyanolyan piaci életpályákat futnak be, mint az egyéb árucikkek. A kínálati piac fejlődésének megvannak a maga jellegzetes szakaszai, fejlődési törvényszerűségei. Az érettebb piacokon a termékek tömegcikkesednek, konszolidációs folyamatok (felvásárlások és összeolvadások) zajlanak le, kialakulnak a vezetők és a követők jellegzetes csoportjai.

A korszakok elhatárolásánál használható jellemzők bemutatása után térjünk át a korszakok elhatárolásának konkrét módjaira, illetve azok eredményeinek leírására. Az egyes korszakolási módok különböző szempontokat érvényesítenek. Közöttük természetesen átfedések is vannak, egyes esetekben nem könnyű feladat elválasztani őket egymástól. + + 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.