Kód

Film: A da Vinci kód. A könyvet még angolul olvastam, valamelyik amerikai lap hívta fel rá a figyelmemet, én meg éppen valami könnyűre vágytam, leginkább egy krimire. Megvettem, elolvastam és remekül szórakoztam rajta. A könyv tényleg jó. Azért jó, mert Dan Brown játszik, és jól játszik. Egy nagy játék az egész, de szórakoztató játék, és az is biztos, hogy olvasás közben időnként ki kell nyitni egy-egy albumot, vagy fel kell szaladni a hálóra, behívni Az utolsó vacsorát és megnézni, tényleg olyan nőies-e az a figura, vagy valóban ott van-e a torka előtt az a tenyér. Brown jó könyvet írt. Fiction-t, amit annak is kell olvasni.

Történetesen elolvastam a Holy Blood and the Holy Grail-t is, de az már más műfaj. Történelmi tények “élt egyszer egy francia plébános, aki egy szép napon a kertje végében talált egy…” típusú történetekkel keverve. Aki nem hiszi, járjon utána. Hibrid alkotás, sem ez, sem az. Kentaur, ami nincs.

A film nem rossz, nem is jó, tehát olyan közepes. Ami leginkább hiányzik belőle, az a rejtvényfejtés izgalma. Erre egyszerűen nincs benne idő. Ebből az is következik, hogy Tom Hanks-nek nincs igazán szerepe. Ráadásul túl komoran játszik. Aki jó, az az öregúr (Peter O’Toole-ra emlékeztet), akibe a megszállottság mellett hál’ istennek nem kevés humor is szorult. Ő kikacsint rád, ami jó, de sajnos csak ő kacsint, ami kevés. Az egész lehetne könnyebb, szellemesebb.

A kereszténységet egyébként aligha kell Dan Browntól félteni.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.