Klasszikus

IT történelmi esemény: Bill Gates pénteken beballagott a személyzeti osztályra, felvette a munkakönyvét, leszámolt a könyvtárban, visszaadta a munkaruháját, körbejárt a sétálócédulával, majd hazament. Egy korszak véget ért.

Sorra jelennek meg a cikkek, blogbejegyzések, tanulmányok arról, hogy utódjának, Steve Ballmernek mit kellene tennie. A felvetett problémák nagy többsége stratégiai jellegű: mi legyen a kétes sikerű Vistával, megállítható-e az Apple nyomulása, mi a teendő a mobiltelefonos piacon, van-e élet a Yahoo! akció után, stb.

Most látom, hogy mindezek mellett egy klasszikus irányítási probléma is megjelenik. A Microsoft százezer fős óriáscég. Vajon mekkora önállósággal dolgozzanak az üzleti egységei? A decentralizálás mozgékonyabbá teszi őket, jobban működik az érdekeltségi rendszer, pontosabban meghatározható, hogy ki miért felelős. Ha viszont azt mondjuk, hogy egy ilyen cég ereje az összehangolt cselekvésben, a szinergiákban, a közös fellépésben, az együttműködésben van, akkor az önállóságot korlátozni kell, és az integrációra kell fektetni a hangsúlyt. Laza konglomerátum vagy monolitikus óriás? – ez itt a kérdés.                

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.