Kitörés

Tegnap ott voltam az IVSZ Célok és Cselekvési tervek – Magyarország i2010 konferenciáján. Legyünk pontosak: ott voltam az ebédszünetig, azaz nagyjából délután 14:00 óráig, akkor ugyanis el kellett jönnöm, mert az iskolában még javában tart a tanév, ami bizonyos kötelezettségeket jelent.

Sajnáltam, hogy nem lehettem ott a délutáni műsoron, mivel a délelőtti rész kifejezetten érdekes volt. Sok „nagyágyú”, fontos döntéshozó ember, lendületes előadások többnyire olvashatatlan diákkal (zsúfoltság, lehetetlen színkombinációk, gyors ugrások) megtámogatva. Az apropót nem a megszorító intézkedések, hanem a reformprogram és a távlati stratégia adta. A megszorításokról valóban nem volt szó; a reformokról igen; stratégiát én nem láttam kibontakozni, de a kormány ezt mintha nem is vállalná fel, Kóka János egyszer szó szerint ki is mondta: ha klasszikus értelemben vett IT ágazati stratégiát akartok, csináljátok meg magatok. 

Szóval volt sok érdekes előadás. Átfogó értékelésre én nem vállalkozom, ráadásul az nem is lenne blogba való. A következőben csak néhány benyomást, rövid kommentárt, észrevételt szeretnék rögzíteni.

(1) A közönség, amíg én ott voltam, meglehetősen hallgatag volt (hogy kint mi folyt a pogácsás asztaloknál, azt nem tudom, én bent voltam), a „sajtótájékoztatón” is csak egy bágyadt kérdés érkezett. A hallgatagság alapvető oka megítélésem szerint az volt, hogy az előadók többsége megállt az elvi szintnél, az elvek többségével pedig aligha lehet vitatkozni: igen, legyen céltudatos, átlátható, olcsó, hatékony, racionális, igazságos, barátságos stb. A célokon sincs mit tépelődni: igen, nőjön a GDP, bővüljön a foglalkoztatás, legyen mindenki digitálisan írástudó, minden levelet elektronikusan küldeni, minden adatot egyszer be a nagy közös bázisba, megosztott szolgáltatások, áramvonalas folyamatok, versenyképesség, okos emberek, teljesítmény alapján jutalmazni,  meritokráciát építeni, utolérni az EU fejlett végét, stb.

Régóta tudjuk: probléma sohasem az elvekkel és a célokkal van, hanem a végrehajtással, az viszont gyakorlati dolog, azt látni kell, meg kell tapasztalni. A végrehajtás milyensége pedig az adott, sok tényező által meghatározott közeg függvénye: az érdek- és erőviszonyoké, az alkupozícióké, a kulturális háttéré, az apparátus felkészültségéé és viselkedési mintáié, a politikai viszonyoké és így tovább. Olyan dolgok ezek, amelyeket nagyon nehéz megváltoztatni.  Miért lenne most bármi másképp, mint ahogy egyébként lenni szokott? Hát, talán a válság miatt, ilyenkor mindenki egy kicsit összekapja magát.

(2) A kormány jól kitapintható kommunikációs deficittel indul. Mi ennek az alapvető oka? Az, hogy annak a helyzetnek az előidézésében, amit most tarthatatlannak mond, önmaga is döntő szerepet játszott. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, mennyire volt az eddig viselkedése a hazai sajátos politikai folklór által meghatározott. Most tehát ezt kell mondania: emberek, eddig álarc volt rajtam, most viszont levetem: tessék ez az én igazi arcom, ezek az elveim, ezt és ezt fogom csinálni, annak ellenre, hogy eddig jó részt az ellenkezőjét csináltam.

Az emberek pedig ilyenkor megzavarodnak, és az kérdezik: ki is vagy te tulajdonképpen? Meg azt morogják: hiszem, ha látom. Azt mondtad, fontos a nyelvtudás, aztán hagytad, hogy sorvadjon az egyetemi nyelvoktatás. Azt mondtad, csökkenő adók, aztán megemelted őket.  Azt mondtad, a tudás társadalmát építjük, aztán ezt olyan emberekre bíztad, akiknek nem adsz fizetést, csak valami zsebpénzt.

A kormányzati kommunikáció, ha tágan értelmezzük, most is ellentmondásos. Egy hatalmon lévő politikai csoport ugyanis többféle módon kommunikál, nem csak szavakkal. Ebből a szempontból minden impulzus, benyomás, ami az embereket éri, kommunikációnak számít: kommunikáció a beszéd, az írás, kommunikáció egy döntés, valaminek a megcsinálása vagy meg nem csinálása, kommunikáció egy személyzeti lépés, egy adókulcs megváltoztatása, kommunikáció egy közérdeklődésre számot tartó bírósági ügy lezárása vagy le nem zárása, kommunikáció egy közpénzek körüli botrány kezelése. Ha a reformprogram elakad, a kormány elveszti a hitelességét. Ha belekezd, de a következő három-négy évben nem tud valóságos, az emberek számára érzékelhető eredményeket felmutatni, elveszti a következő választást.

(3) Az előadását szinte mindenki azzal kezdte: nézzétek, itt vannak a számok, a görbék az oszlopok: látjátok, mennyire le vagyunk maradva Európától? Három megjegyzés ehhez.

Az első: már régen nem Európához kellene mérnünk magunkat, IT vonalon pláne nem. Európa sok fontos tényező tekintetében le van maradva a világ más régiói mögött. Indiának egy sor sok ezer fős informatikai világcége van, nekünk nincs egy sem, a mi aktuális súlycsoportunk jóval lejjebb van. Az ICT kitörési pont nekünk – mondja a konferencia felhívása. A gond az, hogy több tucat ország mondja ugyanezt Romániától Kínán át Dél-Amerikáig. Ha egy ponton mindenki kitör, akkor ott nagy tülekedés lesz, és igen lendületesen kell kitörni, ha az ember nem a „futottak még” kategóriában akar szerepelni.

A második megjegyzés: én tisztelem a mérést és a számszerűsítést, de nekem a mai korban a minőségi, tartalmi kérdések fontosabbnak látszanak. Úgy két évvel ezelőtt az IHM egyik vezetőjének előadását hallgattam. Szép statisztikákat mutatott, emelkedő penetrációs mutatókat. Aztán valaki bátortalanul megkérdezte a közönségből: arra van-e valami, hogy mire használják azt a sok gépet? Azt nem tudom, mert az már nem az én asztalom, hanem egy másik minisztériumé – jött a válasz, és ennyiben is maradtunk. Úgy vélem, a következő időszakban a használatra, a használat minőségére, a használat által előállított értékre kell helyezni a hangsúlyt, és a haladást is ezzel kell mérni. Javult a nyelvtudás Magyarországon? Jobban értik a matematikát a végzős középiskolások? Több versenyképes hazai termék van a világpiacon?

A harmadik megjegyzés: örültem volna, ha az előadók a diáikon feltüntették volna az adataik forrását, és legalább egyvalaki megjegyezte volna: az adatok nagy része fölöttébb bizonytalan, a rájuk alapozott összefüggések (pl. az informatikai beruházások és a termelékenység viszonya, az IT-nek a társadalmi életre – munkanélküliség, vagyoni polarizálódás stb. –  gyakorolt hatása) vitatottak, számos kérdés tekintetében sötétben botorkálunk, amit állítunk, annak akár az ellenkezője is igaz lehet.

(4) Szeretem az őszinteséget, ezért örülök, amikor valaki bevallja: meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy az emberek egy intézkedése hatására nem úgy viselkedtek, ahogy elgondolta és szerette volna. Ez annak a beismerése, hogy nem ismeri az embereket. Sokszor tapasztalom, hogy a döntéshozók elképzelnek maguknak valakit, például egy önkormányzati alkalmazottat, egy tanárt, egy diákot, egy nyugdíjast, és aztán ennek az elképzelt embernek kínálnak valamit. Ilyenkor elvileg mindig fel kellene tenni a kérdést: létezik a valóságban ez az elképzelt ember? Ha nem, akkor milyen ez az ember a valóságban? Honnan jött, mit tud, milyen gondjai vannak, mitől fél, mire képes, mit szeretne? Egy ilyen konferencián jó lenne egy-két ilyen tárgyú, a demográfiai jellemzőknél jóval mélyebbre hatoló „antropológiai” előadást is hallani.

(5) Tegyük fel most végezetül, hogy én egy informatikai cég vezetője vagyok, eben a minőségben veszek részt az i2010 konferencián. Hoznom kell a negyedéves eredménytervet, hó végén fizetést kell adnom az embereknek, be akarom fizetni magamnak a nyári kalandtúrát. Ehhez üzlet kell, megrendelés, bevétel ma is, holnap is, a jövő évben is. Meghallgatva az előadásokat milyen érzésekkel megyek haza? Vegyes érzésekkel. Kormányzati megrendelések várhatóan lesznek: számos olyan tervet ismertettek itt, amelyeknek fontos és masszív informatikai komponensei vannak. Ez jó.

ITC iparpolitikát, céltudatos, módszeres, intenzív és kifinomult összjátékot a kormányzat, az iparág képviselői és más fontos szervezetek, csoportok (iskolák, kutatóhelyek, média stb.) között viszont egyelőre nem látok. Milyen összjátékot? Hát valami ilyesmit: itt egy stratégiai lehetőség, én ezt most megcélzom, te ezt fejleszted ki hozzá, te ezt és ezt fogod tantani, én hozok egy új törvényt, lobbizok Brüsszelben, megbzásokat adok… Hát ilyen egyelőre nem látszik a horizonton, vagy csak szétaprózva, kicsiben. Törj ki magad, ha akarsz és ha tudsz.         

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.