Kiszámoltuk

A múlt hét végén, egy közös vállalati program kapcsán két nap Gentben, a Vlerick Business Schoolban. A résztvevők vállalati emberek, magasabb posztok várományosai. A második nap teljes egészében a pénzügyeké. Reggel minden csapat egy társasjáték kellékeit találja az asztalán: nagy tábla középen, mellette különböző színű figurák, zsetonok. Mindezek egy vállalkozás eszközeit képviselik: pénz, ember, gyár, raktár stb. Az adminisztrációhoz üres táblázatok: mérleg, eredménykimutatás, pénztárkönyv.

A játék menete nagyon egyszerű: különböző forrásokból pénzt szerzünk egy vállalkozáshoz, majd beindítjuk a működését: gyárat építünk, anyagot és gépeket vásárolunk, alkalmazottakat veszünk fel, gyártunk, eladunk stb. Közben szorgalmasan adminisztrálunk, minden tranzakciót rögzítünk, megkülönböztetünk stock-ot és flow-t. Tologatjuk a bábukat, pénzkupacokat rakunk ide-oda. A rutin gyorsan kialakul, a termelési-eladási ciklusok egyre gyorsabban pörögnek. Időnként megállunk, értékeljük az eredményeket és a helyzetet. Kiszámolunk egy halom hányadost, mutatókat elemzünk. A tanár példákat hoz: no lám, nálunk ez a hányados nálunk ennyi lett, na most nézzük meg, milyen is volt a helyzet pár évvel ezelőtt a francia nemzeti távközlési vállalatnál, vagy miért lehet olyan alacsony ez a mutató a Dellnél.

Közben a számítógépet egyszer sem kapcsoljuk be, a játékvezető két írásvetítot használ sztereóban. Az egész valahogy gépre kívánkozik – de vajon jobb lenne az egész fizikai eszközök és papír nélkül, tiszta gépi szimulációval? A gép nyilván minden tranzakciónál villámgyorsan tudnak adminisztrálni és számolni, hogy szakmai kifejezéssel éljek, folyamatosan valós idejű képet mutathatna a vállalkozásról, előttünk állna egy valódi “real-time-company”. Oktatási szempontból viszont azt hiszem, jobb a tábla, a zseton és a vonalazott papír. Valahogy jobban érzi az ember, hogy amit csinál, valóság, jobban átéli például, ha a kasszában vészesen fogyni kezd a pénz, vagy néhány embert az utcára kell tenni. A hányadosok is valahogy több tartalmat kapnak így.

A megértés szemlátomást gyors és alapos. Az is megfigyelhető, hogy oktatási szempontból a legkritikusabb pont az, amikor az adminisztrációban megjelenik  a fikció, a feltételezés: ezt vagy azt ilyen értéken könyveljük el, de egyáltalán nem biztos, hogy tényleg annyit ér… Látható, hogy ez a megbízhatatlanság egyeseknek meglepő, mások viszont – nyilván ők a gyakorlottabbak – könnyen túlteszik magukat rajta.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.