Kistehén

Tegnap este a rádióban (MR1 Kossuth a szavak ereje) lejátszották a beszélgetésünket Pécsi „Pollner” Ferenccel és Pintér „Robesz” Róberttel. A HVG-nél megjelent Blogvilág adta a témát, vagyis a blogokról beszélgettünk és a bloggerekről persze.

A beszélgetés vége felé a szerkesztő, Markovits Ferenc megkérdezte, hogy éppen milyen bejegyzésre készülünk. Én azt válaszoltam, hogy a kitűnő Kistehén együttes ama döntését szeretném kommentálni, hogy a következő albumukat nem CD formában jelentetik meg, hanem az interneten terjesztik. A sajtó természetesen azonnal felhívta a figyelmet arra, hogy az ötletet valószínűleg a Radiohead hasonló döntése adta (akik az árat is a kedves zenerajongóra bízzák, az tehát nulla is lehet), de lehetne éppenséggel említeni Paul McCartneyt vagy Joni Mitchellt is, vagy itt van Madonna, aki elhagyja a Warner Bros-t és egy olyan céghez szegődik, akik eddig soha nem adtak el egyetlen albumot sem.

Itt csak a jelenség bizonyos akadémiai vonatkozásaira szeretném felhívni a figyelmet. Shapiro és Varian professzorok már sok évvel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a közgazdaságtan törvényei a digitálisan szaporítható termékek árát a változó költségek felé nyomja, azok pedig nullához tendálnak, itt tehát újfajta árképzési módokra van szükség. De felidézhetjük is Lawrence „Copyright” Lessig és Yochai „Open Source” Benkler professzorok álláspontját és nézeteit a szerzői jogokkal és a nyitott forráskódokkal kapcsolatban. Írók, zenészek, adjátok ingyen a műveiteket, és próbáljatok meg másképp pénzt csinálni. Ha jól tudom, Chris „Long Tail” Anderson most éppen ezt teszi: következő könyvét ingyen akarja terjeszteni a világhálón; cserébe azt kéri, hogy nézzük meg benne a reklámokat.

Ha jó könyv lesz, egye fene, megnézzük őket.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.